Kardoss Kálmán emlékszoba Hidason
Miért fontos nekünk, a Mecsek Egyesület tagjainak kardosvaszkai Kardoss Kálmán személye, miért érdekelhet minket az emlékét őrző hidasi emlékszoba? - merülhet fel a kérdés az Olvasóban, mielőtt Videcz Ferencné ismertetéséhez fogna.
A kérdés jogos, hiszen az elmúlt évtizedek nem arról voltak híresek, hogy az erre illetékesek múltunk minden - valós! - értékének megőrzésén, nagyjaink emlékének élővé tételén fáradoztak volna.
Ellenkezőleg!
Igen, szelektíven történt mindez, hogy finoman fogalmazzunk!
Ha a fent megfogalmazott kérdésre röviden szeretnénk választ adni, akkor az ez lehetne:
Kardoss Kálmán a pécsi Mecsek Egyesület első, alapító elnöke volt! Ha pedig e tömör megállapítást pár mondatban szeretnénk kibontani, akkor megemlíthetőek lennének még az alábbiak.
Pécsett, 1891. április 30-án, a Nemzeti Kaszinóban 162 alapító taggal létrejött a Mecsek Egyesület. Menten tisztikart is választottak a jelenlévők, éspedig Kardoss Kálmánt elnökké, Bánffay Simont és Zsolnay Vilmost alelnökökké, főtitkárrá pedig Kiss Józsefet választották.
Az egyesület gyakorlati vezetése Kiss József kezében összpontosult, - nemcsak ekkor, de a következő négy évtizedben is. Ám Kardoss Kálmán főispán, miként a két alelnök is, minden tőlük telhető módon segítették az egyesületet. Kapcsolataikkal, befolyásukkal, anyagiakkal, stb. Tőlük senki sem várta, hogy csákánnyal a kezükben utakat építsenek, vagy útjelzéseket fessenek, mert az egyesületnek erre is megvoltak az emberei. Ám számtalan ügye, ügyes-bajos dolga volt a társaságnak, amely csak Kardoss Kálmán közreműködésével, segítségével volt elintézhető. Kardoss Kálmán e segítséget soha nem tagadta meg! Másfél évtizeden keresztül, 1905-ig látta el feladatát. Ekkor, korára és egészségi állapotára tekintettel a Hidason 1839. június 5-én született - kiváló férfiú lemondott elnöki tisztéről. A következő évben, 1906-ban aztán a Mecsek Egyesület örökös díszelnökévé választotta Kardoss Kálmánt. Érdemeire tekintettel! Róla nevezte el az első turistautat és a mellette felépített első menedékházat is!
Kardoss 1916. június 1-jén hunyt el, síremléke Hidason áll. A hajdani Kardoss-kúria, (ma az önkormányzat épülete) falán 2009. június 6-a óta emléktábla, egyik emeleti helyiségében pedig a Kardoss emlékszoba látható, Videcz Ferencné Mara áldozatos és szakszerű munkájának eredményeként.
Dr. Polgárdy Géza
EGY EMLÉKSZOBA SZÜLETÉSE
Amikor 1998-ban – a Soros Alapítványhoz benyújtott sikeres pályázatom után – elkezdtem dolgozni Hidas község monográfiáján, még keveset tudtam községünk neves szülöttéről, kardosvaszkai Kardoss Kálmánról. A német származású, idős adatközlők érdekes történetei hallatán azonban mind többet szerettem volna tudni a Kardoss famíliáról.
Kutatásaim során megtudtam, hogy a család utolsó sarja, ifj. Kardoss Kálmán 1990-ben elhunyt, utóda nem lévén, a család kihalt. Úgy tűnt, egy rég dédelgetett álmom – tudniillik, hogy kiállítást rendezzek a család tiszteletére – szertefoszlott.
Teltek-múltak az évek, amikor váratlan telefonhívást kaptam. Egy ismerősöm – régiségek gyűjtése a hobbija, igen gazdag őskori leletanyaggal rendelkezik – lelkendezve mesélte, hogy birtokába került egy régi könyvecske szép rajzokkal, német nyelvű írásokkal. A benne szereplő egyik aláírás Kardoss Antalé, aki tudomása szerint Hidason élt. Ha érdekel, a dolog keressem fel, mert ezt látnom kell! Nem kellett kétszer mondania. Mint kiderült, a könyvecske Kardoss Antalné, báró Landgraf Sarolta emlékkönyve volt.
Ismerősöm eladta volna az emlékkönyvet, de én egyetlen fillérrel sem rendelkeztem megvételéhez. Sebaj, gondoltam egy merészet, és a Hidasi Tájházért Egyesület rendezvényein (Pünkösdi fesztivál, Szüreti fesztivál) gyűjtést szerveztem a Kardoss relikviák megvásárlása céljára. Időközben megtudtam, hogy egy másik tolnai gyűjtő is rendelkezik Kardoss Kálmánhoz kötődő emléktárgyakkal.
Felkerestem ifj. Kardoss Kálmán elhunyt feleségének fiát és családját is. Velük beszélve, padlásukat átkutatva leltem néhány csodaszép tárgyra: egy mokkás készletre, evőeszközökre KK monogrammal, ill. a család címerével, fényképekre, képekre és egy szép ónlábas henger alakú tárgyra, aminek az eredeti funkcióját a család sem tudta. Perczel Ágnes néni, akinek leírtam a tárgyat, petróleumlámpa talpazatának gondolta. Ő gyermekkorában - a 20-as évek második felében - szüleivel többször járt rokonlátogatáson a hidasi kúriában, és emlékezett rá, hogy sok petróleumlámpát látott. Megkérdezte tőlem:
- Jól emlékszem? Úgy rémlik, hogy széles lépcső vezet fel az emeletre, melynek tetején egy harmónium állt. Berti mindjárt ki is próbálta. (Perczel Bertalan a bonyhádi katolikusok kántoraként szolgált 2007-ben bekövetkezett haláláig.)
A fényképek beazonosításához Berti bácsi segítségét kértem. Tőle, majd - sajnálatos halála után – testvérétől, Ágnes nénitől igen sok hasznos útbaigazítást kaptam. Berti bácsi és ifj. Kardoss Kálmán osztálytársak voltak a gödöllői premontreiek gimnáziumában. Az osztályképüket tőle kaptam lemásolásra. Ágnes néni a somogybükkösdi kúria parkjában készült felvételeket bocsátotta rendelkezésemre. (A család a hidasi birtok eladását követően Somogybükkösdre került.) A fotók azonosítása nem tűnt egyszerű feladatnak, mert többségük jeltelen volt: se név, se évszám! Birtokomba került egy 1894-es fénykép, egy idős hölggyel és két kislánnyal.(Talán a nagymama két unokájával?) Berti bácsi nem ismerte a szereplőket, hogy is segíthetett volna, amikor ő 1915-ben született?! Már éppen eltenni készültem a képet, amikor így szólt:
- Várjon csak, had nézzem meg még egyszer! Nem ismerem őket, de az idős hölgy olyan Dőry kinézetű…
E mondat és a képen feltüntetett évszám ismeretében kutatásba kezdtem. A nemesi évkönyvek segítségével rájöttem, hogy az idős hölgy jobaházi Dőry Emma és a két kislány a két unoka: Kardoss Mária és Kardoss Margit. (Köszönöm, Berti bácsi!)
Ifj.Kardoss Kálmánné, Vogl Anna családjától megvásároltam egy étkészlet néhány megmaradt darabját PD (Perczel Dezső) monogrammal. Perczel Dezső ifj. Kardoss Kálmán nevelőapja volt. Édesanyja, Kardoss Mária, férje, Kardoss Sándor korai halála (1918) után újból férjhez ment. Második férje Perczel Dezső, Perczel Bertalan és Perczel Ágnes nagybátyja volt.
A tárgyak megvásárlását a hidasi önkormányzat is támogatta. Közben a még esetlegesen fellelhető tárgyak utáni „nyomozással” párhuzamosan tovább folytattam a levéltári kutatást is.
A Tolna megyei Levéltárban igen sok érdekes és értékes anyagot találtam, amelyből hosszas fejtörés és szelektálás után született meg az emlékszoba fő falának látványa. Amikor már úgy tűnt, sínen van a megvalósítás, váratlan akadályba ütköztem. Az önkormányzat néhány képviselője nem értett egyet azzal a szándékkal, hogy a Kardoss emlékszoba a néhai Kardoss kastélyban legyen. (Ötletek: Vigyem, az egykori cselédházból kialakított tájházba, ill. a szocreál Művelődési Házba!) Számomra mindkét javaslat stílustalan, nonszensz, tehát elfogadhatatlan volt. Megjegyzem, mielőtt nekiláttam volna az emléktárgyak gyűjtésének, megkérdeztem a polgármester urat, kapok-e helyet a kastély egyik emeleti termében az emlékszoba kialakításához. Az ő pozitív válasza után vetettem bele magam a kutató-és gyűjtőmunkába. Teltek-múltak a hónapok, és egyszer csak jött a kedvező hír: A képviselőtestület újabb döntése alapján a kiállítási anyag méltó helyére, a Kardoss kastély egyik emeleti termébe kerülhet. Elhárult tehát az utolsó akadály is az elől, hogy Kardoss Kálmán születésének 170. évfordulóján átadhassuk az emlékszobát.
Lázas munka kezdődött. Tám László fotóművész barátom a pécsi múzeum raktárában lefotózta Horváth Károly akadémiai festő Kardoss Kálmánról készített festményét és a levéltárban az 1896-os keltezésű díszoklevelét. Ezután a Tolna megyei Levéltárban tettem fényképezőgépe lencséje elé a kiválasztott dokumentumokat. Tám Laci ezt követően szívós, aprólékos munkával – számítógépes program segítségével – kijavította a festmény hibáit, elkészítette és felnagyította a dokumentumok fotóit.
Következhetett az üveg alá helyezés és a képek hátoldalának megdrótozása, a függeszthetőség biztosítása. A szoba festés utáni kitakarítását követően a főfal látványának megkomponálására került sor, majd a többi kép, oklevél elhelyezésére. A tárlók elkészülte után azokat is berendeztük. Segítőim voltak: férjem, az önkormányzat technikai dolgozói és lelkes csapatunk, a Hidasi Tájházért Egyesület hölgy tagjai. Említett munkálatok közben az emléktábláról sem feledkezhettem meg. A szöveg megszerkesztése után kiválasztottam a megfelelő gránit-követ. A pécsi kőfaragóval megbeszéltem a betűtípusokat. Ő megszerkesztette a kő látványát és elküldte nekem számítógépen. Minden rendben volt, kezdődhetett a megvalósítás. Az általam leírtak mellett gyorsítanom kellett a Kardoss emléknap és fesztivál teljes programjának összeállítását, megszervezését, mert az idő hatalmas léptekkel haladt. Elérkezett június 6-a: a NAP! Korona került négy év munkájára, és – úgy érzem (minden önteltség nélkül) - nem is sikeredett ferdére a korona. 2009. június 6-án Kardoss Kálmán születésének 170. évfordulóját méltón ünnepelhettük meg a község érdeklődő lakosaival és a népes vendégsereggel! Az ünnepség részleteire nem térek ki, mert arról korábban több forrásból is értesülhettek a Tisztelt Érdeklődők, olvasók.
Videcz Ferencné
A fotókat Tám László, Dománszky Zoltán és Baumann József készítette.
Kardoss-kastély
Kardoss Kálmán
Koszorúzás
Avatóbeszéd
Koszorúzás
Emlékszoba avatása
Nézelődés
Emlékszoba
Kardoss Kálmán díszoklevele 1896-ból
Családi fotók
Üveges vitrin
Csészék
Dokumentumok
Tárló
Jelvények
Nagyítás
Pecsétnyomó
Tárlók
Tárló
Oklevelek
A kastély lépcsőháza
