A Mecseki forrásokról

 

A Mecsek völgyeit ezernyi forrása teszi széppé, változatossá. Jelenleg 200 forrást tartunk nyilván. Ehhez a számhoz az erdei forrásokon kívül hozzátartoznak a Mecsek földrajzi egységéhez tartozó, de már lakott területre eső források is. Az összeíráskor nem számoltunk a már használaton kívüli forrásokkal. A Mecsek-hegység területén, a lakott területeken kívüli forrásokat a Mecsek Egyesület gondozza. Forrásokról bővebb információ a www.baranyatermeszetbarat.hu oldalon található.

 

Az erdei források közül valamennyi vize iható, kivéve, amelyek vízgyűjtőjén lakott területrészek helyezkednek el. Az erdőben található szakszerűen foglalt kifolyócsöves forrásokból biztonsággal ihatnak a kirándulók.

 

A forrásoknak három típusa van:

 

1. Forrásképződés vízszintes, át nem bocsátó réteg esetén

2. Átbukkanó forrás

3. Rés- és hasadékvizű forrás

 

Azokat a forrásokat, amelyek egész éven át adnak vizet, állandó forrásoknak nevezzük. Amelyek csak hóolvadás után vagy erősen csapadékos időszakban adnak vizet, időszakos forrásnak nevezzük.

 

A források vízhozama három tényezőtől függ:

 

1. Vízgyűjtőterület nagyságától

2. A talaj víznyelő képességétől

3. Az évi csapadékmennyiség nagyságától

 

A leírásokban szereplő vízhozam adatok tájékoztató jellegűek. A beírt adatok az elmúlt 10 év méréseiből kapott minimum és maximum értékek. Egy forrás mérésére évente általában 3-4 alkalommal kerül sor. Mérésnél mindig az erdedő vízhozamot vesszük figyelembe (az adott forrásmező vízhozama), ami nem feltétlenül egyezik meg a csőből kifolyt vízmennyiséggel. A 2006 júliusa óta tartó száraz periódus miatt a vízhozamok erőteljes csökkenése figyelhető meg, ezért előfordulhat, hogy hosszú évek óta stabilnak mutatkozó források is vízszegény állapotot mutatnak.

 

A forrásfoglalás fajtái:

 

1. merítős (régebbi típusúak)

2. kifolyócsöves (ülepítőmedencés vagy galériás)

 

Valamennyi forrás mögött magasabban fekvő területnek kell lennie, amelyből összegyűjtik vizüket. A források hőmérséklete attól a mélységtől függ, ahonnan a víz fakad. Átlagos hőmérsékletük: 8-12 °C, mely az év során jelentősen nem változik. Rendszeresen mérjük a források vízhozamát és hőmérsékletét, mely adatokat éves szinten számítógépen  regisztrálunk. A felszínre lépő vízből kivált mésztufa (forrásmészkő) keletkezése, napjainkban is tartó folyamat, melyre igen szép előfordulásokat láthatunk a Melegmányi-völgyben vagy a Csurgónál. Sok helyen a forrás jelentkezésétől néhány méterre szép mésztufadombocskát figyelhetünk meg. Ilyen források például a Jágerok-kútja, Takanyó-forrás, Betyár-forrás vagy a Körtvélyesi-forrás.

 

A Mecsekben a forrásokat az 1890-es évektől kezdték szakszerűen kiépíteni. Régen a források foglalását a Mecsekben Csokonay Sándor (1898-1983) testnevelő tanár végezte, a régi márványtáblákat is ő faragta, aki saját örömére, és a kirándulóknak készítette azokat. Sok forrást ő nevezett el, általában a környékre jellemző dolgokról. Pl.: Kedves-forrás, Laci-forrás, Lenke-forrás, Gergely - Éva-forrás, Húsvét-forrás.

Érdekes, hogy sok forrásnak kút elnevezése van, pl.: Szederindás-kút. Halála után a forrásokat nem gondozták, azok nagy része elhanyagolttá vált.

 

 

Csokonay Sándor és Baranyai Aurél (A Baranyai család archívumából)

 

Az 1993-ban újjáalakult Mecsek Egyesület néhány tagja 10 éve határozta el, hogy elődei munkáját követve elkezdi tisztítani, felújítani a már meglévő forrásokat, az eredeti állapotnak megfelelően. Szükség szerint újíkat is épít. Ez idő alatt több, mint 60 forrás újult meg. Célunk, hogy valamennyi kiépített forrás megújulva fogadhassa az erdőben kirándulókat. A Keleti-Mecsekben 1997-2007 között Tasnádi János újította fel a forrásokat. Jelenleg Mecsek-hegység egész területén a források felújítását, karbantartását Baumann József és Biki Endre Gábor végzik. A szabványos jelzés szerint a forrásokhoz fehér alapon körjelzés vezet. A körjelzés annak a jelzésnek a színével egyezik meg, amelyről leágazik. A könnyebb terepi megtalálás érdekében a forrásokhoz a főjelzésekről leágazó körjelzéseket felfestettük. 

Ezúton kérjük az erőben kirándulókat, hogy a forrásokhoz érve, tisztítsák meg azok elfolyóit a behullott levelektől, iszaptól. Néhány perces kis kitisztítással is sokat segíthetnek a források tisztántartásában, mely az erdőt járók közös érdeke. A mésztufa kiválás védett, azokat nem szabad eltávolítani. 2008 februárjától szövetségünk új túramozgalmat hirdetett meg, melyben 60 forrást kell felkeresni. A mozgalomhoz bárki csatlakozhat.

  

Nagy segítségünkre volt a források felkutatásában a Mecseki forráskataszter, melyet még Molnár István és társai készítettek Csokonay Sándor emlékére.

 

 

A forrásépítés alapjai

Bevezetés

Magyarország hegyes-dombos vidékei bővelkednek vízfolyásokban, forrásokban. Sok helyen készülnek ma is az erdőt járók számára források.  Gyakori, hogy a hagyományok őrzésére a települések régi forráskútjait alakítják át kifolyócsöves forrásokká. Az alábbi összeállításunk segít abban, hogy aki ilyen munkába fog, el tudjon igazodni a munka menetében, és tartós forrásfoglalatot sikerüljön kialakítani.

 

A víz szerepe

 

A tiszta víz a Földön található egyik legértékesebb anyag. Azonban a manapság tapasztalható gondatlan bánásmód, a pazarlás, az ivóvízforrások megmérgezése világszerte veszélyezteti ezt az értékes erőforrást. Több mint egymilliárd ember számára az egészséges és tiszta ivóvíz egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mértékben hozzáférhető. Az élővizek nemzeti kincseink, és ezek szennyezése, bolygatása szigorúan tilos. Minden patak, forrás és tó állapotának megváltoztatásához a Dél-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség engedélye szükséges. Az intenzív mezőgazdasági tevékenység során a talajba jutó nitrátvegyületek és növényvédőszerek nagy területek felszín alatti vízkészleteinek elszennyeződését okozzák. A vegyipar kemikáliák széles skálájával szennyezi a vizeket. A PVC gyártás, valamint a cellulóz- és papíripar - amely a fehérítéshez klórt használ - komoly környezetszennyezők, például a részben nehezen lebomló, mérgező és rákkeltő szerves klórvegyületek kibocsátása miatt. Az ivóvíz sok olyan anyagot tartalmaz, amelyre szüksége van az emberi szervezetnek. Ilyen anyagok a megfelelő mennyiségű fluor, jód, ásványi sók. Vannak olyan anyagok azonban, amelyeknek csak minimális - egészségügyi határérték alatti - mennyiségben, vagy egyáltalán nem lehetnek jelen. Ilyenek pl. a szulfid, ammónium, arzén, nehézfémek, növényvédő szerek, stb. Ezért is fontos, hogy a meglévő vízkészletekkel takarékosan bánjunk, megbecsüljük és használjuk a természet által felkínált víznyerőhelyeket.

Hogyan építsünk forrásokat?

Első feladatunk, hogy a kiépítendő forrásmezőt több alkalommal különböző évszakokban megfigyeljük, vízhozamot és vízhőmérsékletet mérünk. Ha a vízkifolyás tartós hozama nem éri el az 1 liter/perces hozamot, akkor tekintsünk el a kiépítéstől. Ha a forrás gyakran elapad (időszakos), akkor szintén nem ajánlott a kiépítésére áldozni. Természetesen vannak hosszan tartó csapadékhiányos periódusok, amikor még a stabilnak mutatkozó források is elapadhatnak, de ez természetes jelenség.

A források vizének foglalását megelőzően a vízmennyiség ingadozását kell gondosan megvizsgálni. A legnagyobb és legkisebb észlelt vízmennyiség hányadosára, az un. Ingadozási arány (I_Q) ismeretére van szükség (Kessler Hubert):

I_Q = Q_max / Q_min

A Q_max / Q_min és I_Q kapcsolata alapján a forráshozamokat könnyen jellemezhetjük.

A munka megkezdése előtt be kell szerezni a szükséges engedélyeket. Először a terület tulajdonosának engedélyét (állami vagy magánszemély). Másodszor a területileg illetékes természetvédelmi hatóság engedélyét. Baranyában a Duna Dráva Nemzeti Park Igazgatósága adja ki. Engedélyt kell kérni a vízügyi felügyelőségtől is. Baranyában a Dél-Dunántúli Regionális Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség adja ki az engedélyt, ha a nemzeti parkkal már egyeztettünk. Fontos ezen felül, hogy a víz fogyaszthatóságát tisztázzuk, ezért célszerű egy vízvizsgálatot elvégeztetni (ÁNTSZ).

Új forrást csak akkor foglaljunk, ha arra ténylegesen szükség van. A kiépítést indokolhatja egy turistaútvonal, erdei iskola, erdészház, táborhelyek, stb.

Ha megfigyeltük a forrás sajátosságait, és az engedélyeket is beszereztük, akkor egy terepbejárás során fel kell mérni az építéshez szükséges anyagokat. A kifolyócső átmérője mindig olyan méretű legyen, hogy az átlagos vízhozam négyszeresét át tudja engedni. Ha viszont kisebb keresztmetszetet választunk, akkor túlfolyóról is gondoskodni kell. A vízhozam és a terepadottságok figyelembe vételével döntsük el, a foglalómedence térfogatát. Impozánsabb és nagyobb kőfallal ellátott forrás kivitelezési terveit és műszaki leírását szakemberrel készítessük el.

Fontos és sürgős feladat országosan is a meglévő források felújítása. A források felújítása éppen olyan értékes feladat, mint egy újat megépíteni, csak itt a meglévő értékek megőrzésével kell egy újat alkotnunk. Fontos, hogy a források az átalakítás után is megőrizzék jellegüket, formájukat. Azokat a romos és elhanyagolt állapotú forrásokat, melyek elveszítették szerepüket (elterelt turistaútvonalak mentén, kihalt településnél) szét kell bontani, és a területet visszaadni a természetnek. A források felújításához is engedélyt kell kérni. Amihez viszont nem kell engedély az a források tisztán tartása, előterüknek vízelvezető árkainak kitisztítása, a medencék takarítása, a lehullott ágak, levelek és a szemét összeszedése.

Források vízjárása

A gyakorlat számára igen fontos a forrás vízjárásának egyenletessége. Erre a paraméterre Kessler Hubert dolgozott ki egy ún. megbízhatósági indexet, melyet karsztvízforrások jellemzésére vezetett be azonban úgy gondolom, hogy a vizsgált források részletes feltárásában ez az index további következtetések levonására nyújthat valamiféle alapot.

A megbízhatósági index a forrás legnagyobb és legkisebb hozamának aránya.

I_Q  =  Q_max /Q _min

Kessler beosztása szerint a megbízhatósági index: 

 

Q_max/ Q_min: 1 – 3 = kitűnő I_Q
Q_max/ Q_min: 3,1 – 5 = igen jó I_Q
Q_max/ Q_min: 5,1 – 10 = jó I_Q
Q_max/ Q_min: 10,1 – 20 = mérséklet I_Q
Q_max/ Q_min: 20,1 – 100 = rossz I_Q
Q_max/ Q_min: > 100 = igen rossz I_Q

Források, kutak fertőtlenítése

A víz az ember számára nélkülözhetetlen természeti elem, azzal a lakosság minden tagja valamilyen formában érintkezésbe kerül. Az ember ivóvízszükséglete napi 2-3 liter, egyéb vízhasználata (főzés, tisztálkodás, mosás, takarítás) napi 150-200 liter.

Fontos tehát, hogy ivóvizünk ne tartalmazzon egészségre káros mikroorganizmusokat, mérgező vegyi anyagokat.

Ugyanakkor az is lényeges szempont, hogy az ivóvíz tartalmazza a szervezet számára nélkülözhetetlen vegyületeket (pl. fluor, jód, szelén, stb.)

Az ivóvíz szennyeződése

A baktériumok, egyéb mikroorganizmusokkal együtt természetes és mesterséges úton juthatnak az ivóvízbe.

• Természetes úton a csapadék kimossa a levegőből a mikroorganizmusokat. A talaj felső rétegével - mely baktériumokban rendkívül gazdag - érintkezve a csapadékvíz bakteriálisan tovább szennyeződik, a talaj szerkezetétől függően hosszabb-rövidebb idő alatt a mélybe szivárog és az első vízzáró réteget elérve, összegyűlik. Közben a talaj öntisztuló képességének hatására a mikroorganizmusok kiszűrődnek, ellenálló képességük függvényében, megfelelő tápanyag hiányában elpusztulnak. Így, ha a talajszerkezet megfelelő, öntisztuló képessége mesterséges szennyezés útján nem sérült, az első vízadó rétegből (6-7 m mélységből) akár már bakteriológiai szempontból kifogástalan vizet hozhatunk a felszínre. Sajnos ennek valószínűsége a szennyvízcsatorna hálózat elégtelensége miatt az országban minimálisra csökkent. Az alsóbb vízadó rétegek csak mélyfúrású kutakkal érhetők el. A vezetékes ivóvíz többnyire ilyen kutakból származik. A mélyfúrású kutak vize bakteriológiai szempontból kifogástalan, mivel abban a mélységben már kórokozó baktériumok nem élnek meg. Ezeknek a kutaknak az elszennyeződése csak műszaki hiba, felsőbb rétegekből történő rászennyeződés miatt következhet be.

• A víz mesterséges szennyezése egyértelműen az emberi tevékenység eredménye. Ide sorolhatók a szennyvízelhelyezés különböző formái a felszíni vizekben, a fekália deponálása talajban, a szennyvíz kiengedése a talajba vagy használaton kívüli ásott kútba, továbbá ide tartoznak az állattartásból eredő szennyvizek, hulladékvizek is.

Ásott kutak fertőtlenítése

A kút fertőtlenítését a kút környezetének rendbetételével kezdjük. 15 méteren belül ne legyen szemétlerakás, állattartás, ne használjunk növényvédő szert. Használaton kívül lehetőleg a kutat tartsuk zárt állapotban. A kút fertőtlenítése előtt meg kell határozni a kútban levő víz mennyiségét, hogy annak megfelelően tudjuk adagolni a fertőtlenítőszert. Ez a következőképpen történik:

A kút átmérőjének felét (=sugarát) először önmagával, majd 3,14-gyel meg kell szorozni, utána a kapott eredményt megszorozzuk a vízoszlop magasságával. (Az adatokat méterben célszerű megadni, így az eredményt m³-ben kapjuk.)

Víz mennyisége m³-ben = kút sugara (méterben)² x 3,14 x vízoszlop magassága (méterben)

Ezután m³-ként 3 deciliter háztartási (3%-os) Hypot (vagy 30 gramm klórmeszet) öntünk a kútba. Kizárólag a hagyományos háztartási Hypo vagy a klórmész megfelelő, egyéb klórtartalmú fertőtlenítőszer nem alkalmas, (pl. a Clorox, Domestos, stb.) mivel ezek egyrészt más töménységűek, másrészt tartalmaznak egyéb, egészségre káros anyagokat is (pl. felületaktív anyagok, adalékok, stb.), emiatt ivóvíz kezelésére nem alkalmazhatók!

A Hypo kútba juttatása után a kút vizét egy tiszta fadoronggal el kell keverni, és 24 óráig úgy kell hagyni. Ha 24 óra elteltével a kút vize enyhén klórszagú és klóros ízű, akkor a kútban levő baktériumok elpusztultak. Ha a klórszag és íz nem érezhető, akkor a vízben levő szerves anyag miatt a fertőtlenítés nem volt sikeres. Ilyenkor a fent említett köbméterenkénti 3 dl Hypoval addig fertőtlenítjük a vizet, amíg a klór szaga és íze érezhetővé nem válik.

Az eredményes fertőtlenítés után a kutat teljesen ki kell merni vagy ki kell szivattyúzni. Az újra összegyűlő víz remélhetőleg - legalábbis átmeneti időre - alkalmas lesz a háztartási vízigény (mosakodás, WC-öblítés) kielégítésére. Ha ivásra és főzéshez is használni kívánjuk, laboratóriumi vizsgálattal ellenőriztessük a kútvíz minőségét bakteriológiai és kémiai (nitrát!) szempontból.

Források fertőtlenítése

Ülepítőmedencével rendelkező foglalt források esetében az eljárás ugyanaz, mint kutak esetében. A mennyiség itt a vízgyűjtőmedence méretétől függ. Alacsonyabb vízhozam esetén a vizet és iszapot először ki kell merni a medencéből és csak azután szabad fertőtleníteni. Ha a forrás foglalatát nem tudjuk feltárni, akkor a csövön keresztül, vagy más módon - ha erre van lehetőség - adagoljuk be a fertőtlenítőszert, és egy-két percre dugaszoljuk el a forrás csövét, majd engedjük ki a vizet. Fertőtlenítés után mindig írjuk ki, hogy a víz 48 órán át nem fogyasztható.

További információ az ANTSZ 72/514-985-ös és a 72/514-982-es telefonszámán kapható.

Tervezési feladatok

Ha kisebb forrást építünk elegendő, ha a fejünkben van a terv. Sok esetben a tényleges munkáknál a terepadottságok amúgy is befolyásolhatják az előre elképzelt tervet. Ha nagyobb támfalat szeretnénk, esetleg lépcsős lejáróval, akkor kivitelezési tervet kell készíttetni. Látványos lehet, ha a pályázati projekt során makettet is készítünk. Ha pályázati pénzből építkezünk, akkor költségvetési tervet is kell kérni, mivel ezt a pályázat kiírója is kérni fogja. Mindig ügyeljünk a pályázat feltételeire is.

Anyagszállítás

A szükséges anyagokat és eszközöket a megvásárlás után többféle módon is helyszínre szállíthatjuk. Általában ezt terepjáróval célszerű lebonyolítani. Az erdészet általában támogatja ezeket a kéréseket. Azonban sok forrást nem lehet közvetlenül gépjárművel megközelíteni, ezért ilyenen esetben a szükséges anyagokat több fordulót megtéve hátizsákban, kézben vagy talicskával beszállítjuk a forráshoz.

A forrásmező feltárása

Ha minden anyag a helyszínen van, akkor elkezdhetjük a forrás foglalását. Legelső feladat, hogy a kapa és csákány segítségével az eret vagy fakadási pontot feltárjuk. Eltakarítjuk a felső talajt, és a kőzeteket, mindaddig, amíg a kifolyó víz biztos pontját meg nem leljük. Ha ez megvan, akkor a vízgyűjtőmedencének kell a helyét kialakítani.

 

Vízfakadás helye

Meglévő forrás esetén általában célravezető megoldás, hogy a falazat mögött ásunk le, és feltárjuk az ülepítőmedencét. Régebben ezeket téglából építették és beton fedlappal fedték le. Vödör segítségével kimerjük a benne lévő vizet, kifertőtlenítjük, majd feltöltődés után ismét lemerjük. Ha a vízszint a jelenlegi kifolyócső alatt van, akkor a csövet a mostani szint alá kell vinni (falazat kivésése). Ha magas a forrás támfala és nem lehetséges a medencét hátulról feltárni, akkor a falazat első részének megbontásával próbáljunk behatolni a fakadási helyhez.

Vízgyűjtő medence

A vízgyűjtőmedencének (foglalómedencének) elsődleges feladata, hogy a vizet összegyűjtse, majd egy koncentrált ponton a kifolyócső segítségével a szabadba vezesse. A másik feladata, hogy a víz által szállított szemcsedarabokat csapdába ejtse. Régen általában aknás ülepítőmedencéket képeztek ki. Ennek azonban két hátránya is van. Az egyik, hogy mivel duzzasztással készültek (a víz természetes fakadási pontjához képest a kifolyó szintjét magasabbra állították) ezért később a víz a kifolyócső alatt utat talál és elszökik. A másik hátránya, hogy néhány év alatt feltelik iszappal ezért gyakoribb tisztítást igényel. Sokkal előnyösebb megoldás, ha egy műanyahordót választunk vízgyűjtőmedence gyanánt. Egy átlagos forráshoz elég egy 30 literes hordó. Fontos, hogy jól zárható fedele legyen.

 

Ülepítőmedence perforált műanyaghordóból elkészítve

A hordó felső harmadánál lyukat készítünk a kifolyócső helyének, majd ennek az oldalnak a kivételével lyukakat fúrunk a hordó oldalára. Négy-öt sorban 10 cm-enként megfelelő. Az ülepítőmedence része a túlfolyó, melyet vagy a hordóból vezetünk, ki vagy pedig a vízfakadásból külön csövön (ennek szintje mindig 1-2 cm-el magasabban legyen, mint a kifolyócső). Ha erről nem gondoskodunk, akkor nagyobb vízhozam estén a forrás felduzzad, és vize a lazább talajréteg felé elszökik. A medencét a vízfakadás gödrébe süllyesztjük, és körülötte lévő teret kövekkel kitöltjük, mintegy durva szűrőt képezve.

                      

         Cementes vízzáró gát a hordó előtt

A foglalómedence elé agyagból gátat készítünk, majd ez elé egy betonos zárógátat, hogy a víz el ne szökhessen.

Tipp: Olyan munkáknál, ahol vizes részen dolgozunk célszerű a cementes misungba egy kevés vízüveg oldatot keverni, mert így akár víz alatt is megköt a beton. A gyorskötő fontos a gát építésekor is, hogy mielőbb megszilárdulhasson.

 

Agyaggát, előtte cemenetes zárógát

 

A forrásvíz elvezetése gégecsővel

A medence tetejének környezetét vízzáró agyaggal le kell szigetelni, hogy a felszíni csorgó vizeket (esővíz) kiszűrjük. A medence teteje legyen jól hozzáférhető, hogy idővel a hordó kitisztítható legyen. A medence elhelyezését a tervrajz és leírás is rögzítse. Ha a forrás fakadási helyénél nincs annyi esés, hogy a cső alá egy flakont lehessen helyezni, akkor vizet a foglalásból gégecsövön keresztül vezessük el, és ott alakítsuk ki a kifolyót, és a forrás leendő támfalát. Ez akkor is indokolt, ha a forrás fakadási pontja nagyon süllyedős, és arra fal nem építhető (pl. löszös talajok estében).

Ülepítőmedence nélküli foglalás

Olyan esetben alkalmazható ez a megoldás, amikor a forrás vize sziklás vagy köves talajból egy koncentrált ponton fakad. Kisgát segítségével tudunk ez esetben is kifolyócsöves forrást építeni. Ekkor agyagos földből gátat készítünk, és azon átszúrjuk a kifolyócsövet. Így a felgyülemlett víz a csövön szabadon kiáramolhat és a víz által szállított apróbb kőzetdarabok is a csövön kijutnak a szabadba. Ha ez így jól működik, akkor megépítjük a végleges zárógátat erős cementes habarccsal vízüveget hozzáadva. A vízüveg szerepe, hogy gyorsan megköti a betont, és akár víz alatt is képes megkötni. (Folyóvíznél azonban a vízüveges betont is képes elmosni a víz.) A bent lévő csövet legalább 10 cm vastagon ölelje körbe ez az anyag. Ha a végleges gát megkötött, akkor elkezdhetjük a homlokfal építését.

Megjegyzés: A kifolyócső magassága sohasem lehet magasabban, mint a fakadási vízszint. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor súlyos hibát követünk el! A forrás vizét felduzzasztani nem szabad, mert lehet, hogy ideig-óráig még folyik a víz a csövön, de idővel a víz a forrás építménye mellett elszökik.

Ez történik akkor is, ha az ülepítőmedence feltelik hordalékkal és eltorlódik a kifolyónyílás. Nagy vízhozam estén általában vannak magasabbról fakadó vizek, de ezek a száraz időszak beköszöntével elapadnak, így mindenképpen a legalacsonyabb fakadási ponthoz állítsuk be a kifolyócsövet. Hogy a cső alatt mégis legyen elég hely a víz vételezéséhez, ezért a forrás előtti talajszintet 30-40 cm-el lejjebb vihetjük (földkitermelés).

Kút átalakítása kifolyócsöves forrássá

Az előzőekben leírt technikával merítős forrásokat is könnyedén átalakíthatunk kifolyós forrásokká. Egyre több igény jelentkezik arra, hogy régi ásott kutakat alakítsunk át kifolyócsövesre. Ez a forrásfoglalás egy speciális fajtája, de ugyanazok a technikák érvényesek rá, csak itt az ülepítőmedence, maga a kút kissé túlméretezve. Csak akkor oldható meg, ha kúttól pár méterre tereplépcső található.

A galériás forrásfoglalás

A felszín alatti vizek sokszor csak megközelítik a felszínt, s legfeljebb csak időlegesen válnak láthatóvá, leggyakrabban nem bukkannak a felszínre. Ilyen helyzet alakulhat ki a völgyfenék közelében, ahol akár hosszabb szakaszon is a felszín közelébe emelkedik a víz, s a felszínre bukkanás nem egy ponthoz, hanem egy szakaszhoz kötődik. A galériás forrásfoglalás tulajdonképpen egy, a völgyfeneket kísérő szivárgó (dréncső) elhelyezését jelenti, amely összegyűjti és a foglalatba vezeti a vizeket. 

 

Galériás forrásfoglalás dréncső segítségével

A galériás foglalás akkor indokolt, ha a leszálló forrás vize rétegvonal mentén, nagyobb területen bukkan a felszínre (felső ábra). A gyűjtőgaléria anyaga lehet, kőanyag, porózusbeton, műanyag vagy hézagos falazású gyűjtőalagút. A galériacsőbe jutó víz a vízzáró kialakítású gyűjtőaknába gravitációsan áramlik. A csapadékvíz galériába való, beszivárgásának megakadályozása céljából a galéria fölé agyagtömítést építenek. A végaknát az alsó ábra szemlélteti.

Építőanyag felhasználás

Falazó anyagnak csak olyan anyagokat használjunk, amelyek a környezeti hatásoknak jól ellen áll (fagyás, terhelhetőség). Ne használjunk kézzel könnyen morzsolható anyagokat (pl. agyagpala féleségeket). Vigyázni kell a homokkövekkel is, mert igaz nagyon sok ellenáll a fagyásnak, de sok van ami idővel szétmállik. A vörös homokkövek általában jó adottságokkal rendelkeznek. A legjobb minőségű építőkövek a vulkanikus eredetű kövek: gránit, andezit, fonolit, trachidolerit. Jellegzetes és jól használható építőanyagok a mészkövek és dolomitok. Régen sok forrást téglából építettek, aminek előnye, hogy szép boltíves falakat is könnyen lehet belőlük építeni a szabályos forma miatt. A nedvességre nem érzékeny (ezért régen az ülepítőmedencék anyaga is a tégla volt). Hátránya viszont, hogy kevésbé bírja a fagyot és a nedvességet, ezért idővel szétmállik. Manapság azonban sok fajta tégla kapható. A forrás falazatának anyagánál törekedjünk arra, hogy a legközelebbi lelőhelyről gyűjtsük be a köveket. A legjobb, ha a forrás közeli patak medréből válogatjuk ki a köveket. Tájidegen lenne például egy vörös homokköves területen, ha a forrás fala fehéres triász mészkőből készülne.

Kőfalépítési technikák

A forrásépítés történhet száraz technikával (szárazon rakott kőfal) vagy kötőanyagos technikával. Előfordul, hogy egy forrás építésénél mindkét technikát alkalmazzuk. A szárazon rakott technikát elsősorban az előterek lekövezéséhez használhatjuk nagyobb sikerrel. Stabil ágyazatba helyezzük a köveket, lehetőleg minél közelebb egymáshoz, és úgy hogy ne tudjanak megmozdulni.

 

Meder kikövezése

A forrás előtere mindig a támfaltól kifelé lejtsen néhány fokot, hogy az esővíz kifolyhasson. Ha a forrás csorgó medencéjétől nem csővezetéken vezetjük el a vizet, akkor nagyobb köveket használjunk, és a víz mos majd magának utat. A kötőanyaggal készített falak lényege, hogy kötőanyagot használunk a kövek rögzítéséhez, és így érjük el a falak stabilitását. A kötőanyaggal készült falak időtállóbbak. Kötőanyaga a beton, melynek összetétele apróbb szemcséjű folyami kavics, cement és víz. Laza, mozgó partoldalaknál célszerűbb előbb egy vasbeton falat készíteni, és majd ez elé megépíteni a kőfalat.

 

A kész forrás

Fontos, hogy a falat csak szilárd talajra építsük, mert különben megreped, és a fugáknál a fal szétnyílhat. Ha lazább a talaj, akkor építés előtt jól döngöljük le vagy tapossuk meg. A falformálás lényege, hogy kellő formájúvá faragott köveket illesszünk össze, és helyezzük betonágyba. A vegyes technikával készült falak lényege, hogy ötvözi az előbb leírt módszereket.

A forrás nevének kiválasztása

A forrás nevének megválasztásakor az a legfontosabb, hogy tükrözze a környezetében lévő legjellemzőbb sajátosságokat. egy szép fenyvesben furcsa lenne, ha Tölgyfa-forrásnak neveznénk el a vízkifolyást. Ha tiszteletből egy természetjáróról nevezünk el egy forrást, akkor az ő neve szerepeljen a táblán. A neveknél általában csak a keresztnevet szokták adni. Emberekről azonban csak kivételes esetben nevezzünk el forrásokat, sokkal praktikusabb, ha a táj jellegéből vagy a környékre jellemző dolgokról nevezzük el a forrást. Gyakori a Csepegő-forrás, Bugyogó-forrás, Szivárgó-kút elnevezés is, melyek a forrás működésének tényezőjére utalnak.

A forrás táblájának anyaga

A tábla színezete harmonizáljon az építménnyel. Ha lehetőség van rá, saját falazatának kövét csiszoltassuk le, és abba vésessük a betűket.

Érdemes márvány vagy gránit táblákba vésetni a feliratot. Tartós megoldásra ne készítsünk fából táblát. (Kivéve útjelző oszlop vagy útirányt jelző tábla.) Készíthetünk névtáblát fémből is, de veszélye, hogy a fémgyűjtők eltulajdonítják. Jó, ha a táblák alakja változatos és modern, a felirat illeszkedik az adott forrás jellegéhez, a tábla mérete pedig a homlokfal nagyságához. A tábla mindig az építménybe süllyesztetten helyezkedjen el, az a fal síkjából ne lépjen ki.

Mi szerepeljen a táblán?

A tábla csak a legszükségesebb adatokat, neveket tartalmazza. A Mecsekben annak van nagy hagyománya, hogy a márványtáblákra a forrás nevét vésték nagy és vastag betűkkel, és alá a kiépítés évszámát kisebb, de ugyanolyan típusú betűmérettel. Ha egy meglévő forrásépítményt újítottunk el, akkor a felújítás évszámát írjuk fel, akár külön kis táblán a falazatban elhelyezve. A táblán azonban szerepelhet még kisebb betűmérettel - de csak indokolt esetben - a felújítók neve vagy a szponzoráló cég neve. Mindig ügyeljünk arra, hogy a felújítást végzők táblája ne kerüljön hivalkodóan a forrás építményére.

Magyarország hegyvidékeinek forrásfoglalásainál találkozhatunk érdekes forrásfeliratokkal is. Ilyen pl. a zselici Isten-kút falában is látható: "Vándor, hogyha szomjúság gyötör e rengeteg erdőben, állj meg itt az Istenkútnál, vedd az ivókád kezedbe, éltesd szegény Magyar hazát. A bor hevít, a víz éltet, de a bornak ára vagyon, a vizet a természet Istene ingyen adja. 1862."

A Zselici Tóth-forrás falában lévő táblán a felirat: "Vándor, ki e hűs, üde forrás vizét iszod, az erdő szolgájára emeld kalapod."

A Szekszárdi-dombság területén található egyik forrás márványtábláján az alábbi felirat olvasható: "Marika-forrás, légy forrása ártatlan örömöknek."

A balatonfüredi Szekér Ernő-forráson az alábbi felirat olvasható: "Vándor, óvd e kutat, s vizének tisztaságát, mely erőt ád néked, s életet utódaidnak. Ámen."

Egy forrás felirata:

"Aki csak jön, iszik vizemből,
Nem köszöni meg, de felüdül
Ingyen csobogok, másokért fáradok,
És mindig egyformán vidám vagyok.
Oly egyszerű így az élet, oly szép:
Csak adni, - csak lenni másokért."

A forrásvíz elvezetése

A forrásépítés utolsó, de annál is inkább fontos része a kifolyó víznek az elvezetése a forrás előteréből. A jó vízelvezetés megakadályozza a forrás előterének eliszaposodását, s hosszú távon lehetővé teszi a forrás előterének száraz lábbal való megközelítését. A jól elvezetett víz megakadályozza a dagonyák kialakulását, ezért lehetőleg a forrás előtti részt 1 m hosszan betonozzuk le, vagy kövezzük ki. Ha a forrásunk túlfolyóval is ellátott, akkor ennek a víznek is biztosítani kell az elvezetést. A víz elevezetését kétféle módon oldhatjuk meg. Régóta alkalmazott megoldás, hogy a vizet egy rejtett alagutas csatornában vezetik el (csőben), és a forrástól néhány méterre véglegesen a szabadba távozik a víz. Előnye e megoldásnak, hogy a forrás lekövezett előterének teljes felülete száraz. Hátránya azonban, hogy idővel a csőbe sodródó levelek, és egyebek eltömítik a víz folyását a földalatti csatornában, és ezért az előteret elárasztja a víz. Ha mégis ezt a megoldást választjuk, akkor a vizet addig vezessük a csatornában, amíg megfelelő esése nem lesz a terepen. Ha megfelelő az esésszög, akkor a medernek már lesz öntisztulása. Sokkal praktikusabb viszont az a megoldás, hogy a kifolyó vizet egy felszíni kis kikövezett mederben vezetjük el. Itt évente egy-két alkalommal elegendő a kis elfolyó kitisztítása. A medernek legyen megfelelő lejtése, és keresztmetszete igazodjon a maximum vízhozam értékéhez. Sziklás talajoknál, ahol a forrás kifolyó vize szabadon lefolyhat, nem szükséges víz elevezető készítése, így a forrás természetes jellege jobban is megmarad.

A forrás későbbi karbantartása

A falazott medret alkalmanként tisztítani kell, ami az arra járó turista egyik fontos feladata, a csorgó tisztításával együtt. Az évek múlásával az ülepítőmedencéket ki kell tisztítani a forrás jó működésének érdekében. A téglából falazott, fedlappal ellátott ülepítőmedencék hordalékkal való feltöltődésének ideje a medence mértetétől és a beáramlástól is függ, de jó működés estén is 20-30 évenként ajánlatos egyszer teljesen kimerni. A hagyományos medencék tisztítása történhet a falba épített tisztítóajtó segítségével, vagy a forrás csövén történő leszívás megoldásával. A tisztítóajtó gyakran a forrásszennyezés egyik fő problémája. Kiváncsi emberek kinyitják, és nem csukják vissza, így minden szennyezőanyag szabadon bekerülhet. Ha lelakatoljuk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy leverik, vagy az ajtót is kifeszítik. A jó megoldás az, ha a kőfal mögötti rész kibontásával könnyen a medencéhez tudunk jutni. A korszerű perforált vízgyűjtőmedencék esetében általában nincs ilyen tisztítási probléma, mert a víz áramlása kiviszi a vízben lebegő anyagokat. Kis vízhozamú és időszakos forrásnál azonban ezek a foglalómedencék is igényelhetnek olykor tisztítást.

Nincs két egyforma forrás, így a foglalás menete is mindig m