Vizek "...a csöndes tó vonzó tükre, a tiszta forrás enyhítő vize különben is mind oly tárgy, mely szükségképpen meghatja, bámulásra és imádásra ragadja a természeti ember kedélyét"

Mészáros Attila

A Mecseken több mint 1200 vízkifolyás van. Bármerre induljunk, aránylag kis távolságokon belül találkozhatunk a források barátságos csobogásával. Csengery Antal, a 19. század jeles néprajztudósa írta a magyarok ősvallását kutatva: "...a csöndes tó vonzó tükre, a tiszta forrás enyhítő vize különben is mind oly tárgy, mely szükségképpen meghatja, bámulásra és imádásra ragadja a természeti ember kedélyét."

A szakemberek - geológusok, barlangászok, hivatásos természetkutatók, a források gondozói-építői, a profi túrázók - szerint a Mecsek, bár mészkőhegységként nem egyedüli gyermeke a hegyképző erőknek az országban, ám forrásfakadásait tekintve kiugróan gazdag. Több száz forrásnak nevet is adtak. Némelyikükhöz legendák, borzongató, vagy éppen üdítő mesék kötődnek. Úgy tűnik, más vidékeinkhez képest a Mecseken és környékén élők mindennapjaiba, mi több, érzelmeibe a források vize mélyebben beivódott.

Kvéder László, a regionális vízügyi igazgatóság szakembere akták özönét zúdítja az asztalra: a források anyakönyvei. Gyorsan megjegyzi: valamennyi forrás védett. Ezekben az iratokban minden benne van: ma már GPS-szel rögzített helyük, rendszeresen mért vízhozamuk, hőmérsékletük - hatalmas munka. Bár ami ezekhez a vízkifolyásokhoz köthető munkát illeti, sorolhatnánk a kitűnő emberek névsorát, akik szinte kisgyermekükként szerették-szeretik a forrásokat és bánnak is így velük - Csokonay Sándortól és Baranyai Auréltól kezdve Baronek Jenőn és Kraft Jánoson át Baumann Józsefig, Biki Endréig, Tasnádi Jánosig -, s ha belegondolunk abba, hogy a Mecsek Egyesület szakosztálya elhatározta, a hegység mind a 210 kiépített forrását az EKF évére - 2010 - rendbeteszi, akkor elképzelhetjük, hogy ez a munka ma is nagy erőfeszítést kíván a források atyjaitól. Ami a Víziget illeti, hallom Kvéder Lászlótól, ők csak azokra a vízfakadásokra ügyelnek, melyek a nagyhozamúak közé tartoznak. Hét ilyen van, a Textiles-, a Vízfő-, a Turista-, a Zipernovszky-források, az Istenkút, a Szentkút és az Orfűi-csorgó. A források azonban néha igen szeszélyesek tudnak lenni. Íme, példaként a Vízfő: 1954. február 22-én percenként 510 liter volt a hozama, 1970. április 3-án csaknem 54 ezer liter.

Ha az előbb a mecseki források atyjait említettük, e megtisztelő címet elsőként vitéz Csokonay Sándor (1898-1983) érdemelte ki, egymaga 70 forrást épített ki. Legtöbbjének ő volt a keresztapja is. Ezt már túlhaladták a mai atyák csapata, élükön a Baumann-Biki-Tasnádi trióval: nyolcvannál tartanak. Abból a bizonyos 210-ből alig több mint húsz van már csak hátra - ők tényleg komolyan vették a maguk elé tűzött - européer határidőt." "Ez a fontos: az országnak van egy olyan hegye, ahol minden forrás rendben van. Ez a Mecsek!", summázza az elérhető közelségbe jutott eredményt Baumann József. Heteken belül elkészülnek az orfűi Turista-, illetve a Réka-völgyi Etelka-forrásokkal is. És hogy a forrásfelújítás mekkora munka, idézek Biki Endre naplójából: "A Laura-forrás felújítása I. 2007. 06. 15., péntek. A sikondai elágazástól indulok befelé, hátamon 15 kiló cementtel és két szatyorral, amiben a szerszámok és egyebek lapulnak. Jó 2 km-t kell megtenni innen a forrásig... A forrás vízelvezető árkát pucolom ki 10 méter hosszan..." Ilyen szemüvegen át nézve nincsenek messze egymástól a tiszta víz és a verejték.

Így kapunk mi, "munka nélküli" természetkedvelők üdítő forrásvizet. Ehhez képest az a kívánalom, hogy ha kirándulásaink közben egy-egy forráshoz eljutunk, néhány perc alatt pucoljuk kicsit meg a behullott ágaktól, levelektől, szinte semmi. Megjegyzem, a fentebb említett önzetlen és fáradtságot valóban nem kímélő embereknek köszönhető, hogy az utóbbi években, ahogy közeledünk a hegy felől a város felé, egyre több forrás vize iható ismét. Sajnos, az utóbbi évtizedekben 25 forrást "le kellett venni a térképről", mert elhanyagolták, eredeti szerepüket elvesztették. 

A források érzékelhető haszna nem csak egy pohár üdítő, hűs, tiszta víz. Úgy tartoznak hozzá meg nem szűnő csacsogásukkal az erdőkhöz, mint a madárdal. Hiányuk igazából akkor lenne érezhető, ha hallgatnának. S legyen bármilyen kicsi is egy forrás, mégis, mint egy karcsú kis menyasszony áttetsző fátyla, jelenlétük rálebben szélesebb környékükre. Közelükben zöldebb a világ, különös mohák, ritkább növények díszlenek, a Mecsek mészkövét használva meghökkentő formákat építhetnek maguk köré, s nekik kell adnunk azt a szívós erőt is, mely révén - bár folyjon most csak kevés víz is belőlük - az útjukra engedett patakok mély völgyeket faragtak ki a kemény kőzetben. És persze övék az a hang is, melyet, ha leülünk mellettük, akár órákig is hallgathatunk, mintha az időtlenséggel folytatnánk csendes, szívet-lelket nyugtató párbeszédet.