Osztályelnök: Pásztor Andrea

A Mecsekhez és Pécs városához tartozó történelmi értékek kutatásával, emlékhelyek gondozásával, ezek megismertetésével foglalkozunk. Régi turista emlékhelyek megjelölése, kialakítása és dokumentálása is fontos feladata az osztályunknak. A 2008-ban útjára indított Múzeumi túrák ebben az évben is folytatódnak, melyekre sok szeretettel várjuk az érdeklődőket. A túrákról pontos információ a "Túra ajánlatok" menüből szerezhető.

A Múzeumi túrákkal kapcsolatos információk, képek az alábbi honlapról érhetők el:

http://ujkor.jpm.hu/?menuID=47&cikkID=507

 

A Történeti osztály 2010-es tervei:

2010-ben is folytatódnak a Múzeumi túrák. E mellett fontosnak tartjuk az elődeinkről történő megemlékezéseket.

MEGEMLÉKEZÉSEK:

Balogh Károly halálának 90. évfordulója, Hamedli turista pihenő 100 éves

Zsolnai Vilmos halálának 110. évfordulója, Gyula pihenőnél lévő Mária kép 110 éves

A 2010 11. 20-án vezetett túra képeiből:

Fotók: Kámi Róbert

* * *

Dunántúli Napló       XVI. ÉVFOLYAM 189. SZÁM (csütörtök)

                                   1959. augusztus 13.

 

Kilátó épül a Kis-Tubesen

 

   A Kis-Tubes tetőn, a Misina kilátótól mintegy 15 percnyi járásra épül a Mecsek egyik legmodernebb kilátója, kb. 160 ezer forintos költséggel. Funkciója: egyrészt a város nyugati részére – Vörös-hegy, Szentkút, Abaliget, Jakab-hegy – kellemes kilátási lehetőség biztosítása, másrészt a turistáknak, kirándulóknak egy hirtelen jött vihar, eső esetén védelmet, menedéket nyújtani.

-          Most, hogy a Misina kilátóra vezető út elkészült, feltehető, hogy az eddigi kirándulóhelyeink súlypontja – Tettye, Üdülő Szálló, Menedékház – áttevődik a Tubes, Kis Tubes és Lapis területére – mondotta Hartlib Sándor, az új kilátó építésvezetője.

-          Amikor ez év tavaszán idehoztak bennünket – emlékezik vissza az építésvezető, aki a befejezés előtt álló meteorológiai állomás munkálatait is vezeti – csak az erdő és az építkezés helyét mutató jelzőkarók fogadtak. Így kezdtük a munkát. S az eredmény? – Egy szép környezetbe harmonikusan beleilleszkedő épület.

   Felmászunk a meteorológiai állomás tornyába. Gyönyörű a kilátás, s az alattunk elterülő város csak úgy sziporkázik a tűző napfényben.

S a levegő? – Az egyenesen megfizethetetlen.

   Átsétálunk a Misinától az új építkezés színhelyére. Már messziről Ambrus Sándor szitkozódása üti meg fülünket és amint megpillantjuk, napbarnított arcából szinte villámokat szór a tekintete.

-          Ez a tetves szikla, csak nem akar engedelmeskedni. Ez is hátráltat a munkában, pedig már falazni kellene.

-          Nem kell azért kétségbe esni – nyugtatjuk – Egész biztos már sokkal nehezebb dolgot is megoldott a szakmájában.

-          Szó se róla, nem is vészes annyira a dolog, de ha nem kiabál az emberfia, akkor nem akar menni.

   Végre nagy rántással sikerül kimozdítani egy kétmázsás sziklát.

-          Hogy vannak megelégedve a munkahellyel? – kérdezzük, míg leül mellénk, hogy egy kissé kifújja magát.

-          Nem régóta dolgozunk itt, s mint minden új építkezésnél, no itt meg különösen – távol a világtól, - amolyan nomád életet élünk és nem lehet nagyon igényes az ember. Megfizethetetlen a csend és a nyugalom. Nem molesztál bennünket senki, legfeljebb a szeszélyes időjárással van néha baj. Néha? Mondhatnám azt is, hogy igen gyakran. Esőt, hideget, no meg kánikulai forróságot felváltva zúdít ránk, mégis …

-          … jó ütemben halad a munka, - szól közbe Bíró József. Csak eső és „vihar” ne jöjjön közbe.

   Hát igen, csak eső ne jöjjön, akkor gyorsan magasodik majd a kis-tubesi kilátó.

- B -

Dunántúli Napló       XVI. ÉVFOLYAM 289. SZÁM (szerda)

                                   1959. december 09.

 

Átadták a Kis-Tubesi kilátót

 

   Zúzmarába öltöztek a fák. Mintha csak ünnepelnének. De ünnep is ez a nap a turistáknak, mert átadták rendeltetésének a kis-tubesi kilátót. Előtte szakadékba rohan a tekintet, távolabb, az erdők végtelen fehér szőnyege, majd emitt a Misina tetői kilátó látszik. Mintha alacsonyabb lenne, mint a Kis-Tubes.

   Alacsonyabb is.

   Talán a televíziós torony teteje éri el a Kis-Tubes magasságát.

   A kilátó új formában, de azért teljesen beleillik a környezetbe és igen hasznos célt szolgál. Aki ide felmászik, annak igen elkel a pihenés. S pihenhet is itt. Kis toronyszerű épületet emeltek a tetőre, fedett és nyitott terasszal, padokkal és gyönyörű környezettel.

 (nincs feltüntetve, hogy ki írta)

*     *     *

 

A JAKABHEGYI KIRÁNDULÁSRÓL

Pécsi Figyelő (1892. július 6.)

 

A „Mecsek Egyesület” által vasárnap rendezett Jakabhegyi kirándulás pompásan sikerült, ami természetesen első sorban a jó időnek, másodsorban pedig a főrendezőnek, Szigriszt Lajosnak köszönhető. A kirándulók fél 6 órakor találkoztak a sétatéren, honnét a hölgyeket és gyengébb gyalogló férfiakat két omnibusz szállította Magyar-Üröghig, hol a társaság azon részével, mely a Makáron át a községig gyalog ment ki, egyesülve vonultak föl a Jakab-hegyre.

Ezen alkalommal a kék sárga jelzésű utat választotta a társaság, mely kevéssel hosszabb ugyan a rendes útnál, de végig hűs erdőben vezet egész a czélig. Nyolcz óra után érkeztek a vadászlakhoz, hol tele tüdővel élvezhette mindenki az ózonos hegyi levegőt és a frissen főtt tormás kolbászt, melyben rengeteg pusztítás is vivődött végbe.

Rövid pihenő után fölkerekedett az egész társaság és a már teljesen kész messze-látó tornyot kereste föl, melyről oly remek kilátás nyílik, amilyenről csak annak lehet fogalma, aki abban egyszer gyönyörködött. Mert míg közelben, úgy szólván a lába előtt látja a hegy-völgyes káptalani erdőségeket és a Mecseket, addig a hegyek alján és az erdők közötti völgyekben a fehér házikós falvak és azok fényes bádog tornyai tűnnek eléje, sőt tiszta időben a Balatont és annak partján lévő Badacsonyt, délre az ezüst szalagként vonuló Drávát és a szlavoniai hegyeket ismeri föl a természet szépségében gyönyörködő turista. Ezen szép kilátású helyet a nap folyamában többször is fölkereste a társaság. Majd a Zsongor követ keresték föl a remete barlang mellett, honnét Kővágó Szőlős fele nyílik szédítően gyönyörű kilátás.

Dél felé a kirándulók második csoportja is megérkezett s az előbb érkezőkkel együtt neki láttak az ebédnek, melyet az ottani vadász vendéglő készített el. … alatt a „házi zenekar”, vagy jobban mondva sátoraljai művészek húzták tőlük telhető igyekezettel a magyar nótákat, melyek közül néhányra rá is ismert a társaság egyik-másik zenetudósa.

A zene hatalma oly annyira magával ragadta a jelenvolt egyik rendőrségi főtisztviselőt, hogy a mi színésztársaságunk naivájának fél óráig a „Klasberin da kisins” (avagyis Halászné te kicsi) legújabb keletű valczert huzatta, látván azonban az ellenkező hatást, amit elérni vélt, egy „dísz griffel” kikapta a szomszédja kezében levő lúdczombot, s keserűségében elnyelte, de nem ártott neki. A fekete kávé után siesta, mely után ismét séta, séta után pedig társasjáték következett. Este felé Koharicz, az ügyes amatőr fényképező összeállította a társaságot, mely a délután jöttekkel mintegy 63 tagból állott, egy csoportba állította és lefényképezte. A Laczi „Lepke” kutyája azonban nagyon le volt hangolva, mert nem értesült előre a lefényképezésről, s így nem volt alkalma a zsebében levő monoklit idejekorán a balszemére vágni. Az ellenállhatatlan Gyuri rendőrifijur csak hosszú rábeszéléssel tudta kiengesztelni a négylábú turistát. – Esti fél hétkor fölkerekedett a társaság s útnak indult a fehér jelzésű úton. Magyar Üröghön a hölgyek és a gyengébbek kocsira ültek, s Pécsnek indulva, a Nemzeti kávéházban adott rendezvényre hajtottak, hova 9 órára megérkeztek a gyalog jövök is.”

Kikutatta: Trebbin Ágost