A BOTOS-KÚT FELÚJÍTÁSA
1. nap
Szederkényből indulunk édesapámmal, a cementtel és szerszámokkal felpakolt terepjáróval Pécs felé. Kertvárosban felvesszük Nagy Balázst, aki segít nekünk a mai munkában. Tankolás után hamarosan elhagyjuk a forgalmas várost és Szentlőrincnél Cserdi felé vesszük az irányt. Innen először köves, majd földúton jutunk a Bodai őrházig. Sajnos a sáros és dagonyás útviszonyok miatt a következő egy km-t már nem tudjuk autóval megközelíteni. Kénytelenek vagyunk innen mindent gyalog bevinni a forráshoz. Először a szerszámokat és a legszükségesebb felszereléseket visszük be a forráshoz, hogy a munkát elkezdhessük. Gyönyőrű a napsütötte völgy, most virágzik a kankalin, az illatos hunyor, a májvirág és a fürtös gyöngyike is. Nagyon hangulatos a völgy, a sűrűn kanyargó patakkal. Az első lépés, hogy hárman feszítővassal ledöntjük a forrásház tetejéről a hatalmas fedlapot, melynek súlya több mint két mázsa. Szerencsére sikerül egyben ledönteni, mert ezt fogjuk felhasználni az ülepítőmedence zárásához. Édesapámnak vissza kell menni Pécsre, ezért megköszönöm a segítséget. Balázs elkezdi bontani a forrásház felépítményét és egy kupacba gyűjti a téglákat. Én visszamegyek a Bodai őrházhoz és hátizsákban behozok egy zsák cementet. Mire visszaérek már téglák nagy kupaca fogad. Balázs elmondja, hogy könnyű bontani csak vigyázni kell, nehogy a hátsó fal a munka közben ledőljön. A sarkoknál az alsóbb részeken még erősebben tartja magát az építmény, ott vésni is kell. Szerencsénk van az idővel, ugyanis szép napos időben dolgozhatunk. A bontás után nekiállunk az ülepítőmedence kitisztításához. A beesett téglákat kézzel kiszedem a medencéből, a vizet pedig vödörrel merem ki. Rengeteg béka van a medencében, alig győzöm őket kiszedni. Mire a medence aljához érek, elfogy a népes békacsalád. Az ülepítőmedence csak 4 téglasor mély, az alját pedig természetes vörös homokkő fedi. A víz a téglák alatti résekből jut be a foglaló medencébe.
Most következik a mai munka legnehezebb része, ugyanis a helyére kell illeszteni a nagy fedlapot. Mivel a mérete jóval nagyobb, mint amekkorát a medence igényel, ezért Balázs letöri az oldalsó részeket, amit vékonyabb rétegben öntöttek ki anno. Hypóval kifertőtlenítjük a medencét, így néhány nap múlva iható lesz a forrás. A betonlap alá farudakat teszünk és feszítővassal próbáljuk megemelni, illetve csúsztatni. Ez nem megy könnyen, csak centinként haladunk, a 2 m-es utat 1 óra alatt tesszük meg, míg végleges helyére kerül ez a monstrum. Elővesszük a 2,5 m hosszú gégecsövet és lefektetjük a mederbe. A cső végét hozzáillesztem a téglaépítmény kifolyójához és jó erős malterral rögzítem. Balázs keveri a cementet, amivel a medence hiányzó oldalát felfalazom. Lassan megtelik a medence és megindul a forrás új kifolyócsövén a víz.
Délután fél négykor van a „műszakváltás”, amikor megérkezik újabb segítőnk Marci, aki felváltja Balázst. Kicsit beszélgetünk még, majd megköszönjük Balázsnak a munkát. Balázs Boda felé indul, mert egy geoládát szeretne ott megkeresni.
Mi Marcival elindulunk az őrház felé, hogy újabb cementes zsákokat és homokot hozhassunk be. Kétszer kell fordulnunk. A patak völgyében friss medvehagymát gyűjtünk, hogy az ételeket ezzel ízesítsük. Még egy óránk van sötétedésig, ezért felállítjuk a kis rét közepére a sátrat, ugyanis itt töltjük az éjszakát, hogy másnap kora reggel kezdhessük a munkát. Téglából összerakunk egy tűzrakót és tüzet gyújtunk. Lassan besötétedik és előbukkan a Hold. Szerencsénk van, mert szép holdvilág van és könnyű a tájékozódás az erdőben. Sejtelmes bagolyhuhogás hallatszik a közeli fáról, jelezve, hogy leszállt az éj. Amíg Marci tojást süt, addig én fákat gyűjtök, hogy maradjon holnapra is. A holdvilág lehetővé teszi, hogy még egy kicsit dolgozzunk. Az „éjszakai műszak” alatt kiássuk a forrás építményének helyét, majd egy rövid éjszakai túrára indulunk. Felmegyünk a forrás feletti domb tetejére és a szántáson kiérünk az Alsó Kaposi útra. Felmászunk egy magaslesre, ahonnan szépen látszanak a közeli települések apró fényei. Előttünk Boda, Bicsérd, Szentlőrinc és még Uránváros is látszik. Betérünk az erdőbe, majd egy vízmosásos völgynél visszatérünk a szálláshelyünkre. A tűzrakóban lassan kialszik a parázs és elcsendesedik az erdő, így mi is nyugovóra térünk. Az éjszaka nyugalmát csak egy-egy Cserdi felé elhaladó teherszállító vonat dübörgése zavarja meg.
2. nap
Hajnalban szemerkélő esőre ébredünk, ezért letakarjuk a sátrat fóliával. Várnunk kell egy kicsit, hogy folytatni tudjuk az építkezést. Első körben behozok egy zsák homokot az őrháztól, ami még tegnapról maradt ott. Mire visszaérek már füstöl a tűzrakó és készül a tojásrántotta. Gyorsan megreggelizünk, majd folytatjuk az építkezést. Munka közben látjuk, hogy Boda felől újabb segítők érkeznek. A két Gergő nevű cserkész jött segíteni. Elmondjuk, hogy miben tudnának segíteni, így ők nekiállnak termőfölddel betemetni az ülepítőmedence helyét. Közben ismét kisüt a Nap és egyre kellemesebb az idő. Marci a betonkeverő, én falazok, a cserkészek pedig a téglákat hordják le a tisztásra, amiből szárazon rakva egy nagy tűzrakót építenek. Köré pedig ülőkéket formálnak. A csőre fekete gégecsövet húzok, hogy a kifolyó víz ne zavarja a munkálatokat. Már félig áll a fal, amikor megállunk egy kis pihenőre. A fiúk a meredek domboldalon lefolyó vízhez visszaállították a megtalált favályút, így a víz azon folyik le és a patak mellett egy kis tóba jut. Ez a favályú szolgálta régen az állatok itatását, csak akkor jóval hosszabb lehetett. A többi része elkorhadt, ennyi maradt meg belőle. A patak túlsó oldalán valamikor erdészház volt, melyet az 1960-as évek végén bontottak le. Lassan elkészül a falazat és a kis fülkébe beépíthető a vörös színű gránit forrástábla. Vízmértékkel leellenőrizzük, hogy vízszintesen áll-e a tábla. Következő lépés, hogy fugázóvassal kihúzom a téglák közti fugákat, ezután pedig a járószintet téglákból kirakjuk és megalkossuk a kis lépcsőt. A téglákat betonágyba ragasztjuk, és kis medret képezünk az elfolyó víznek. Mire elkészülünk a munkával el is fogy a cement és a sok tégla. Elegyengetjük a terepet, elmossuk a szerszámokat és összecsomagoljuk a forrásépítő kellékeket. Marci lebontja a sátrat, majd gyors tempóval elindulunk Cserdi felé, mert egy óra múlva megy a vonat. Félúton vagyunk Cserdi felé, amikor elkap bennünket a zivatar. Vizesen és igencsak megázva érkezünk meg a vasútállomásra, ahol csak öt percet kell várnunk a vonatra. Szerencsére nincs hideg, így nem okoz gondot, hogy eláztunk. A vonatra várakozók érdeklődnek, hogy merre jártunk ezekkel a nagy csomagokkal. Elmondjuk nekik, hogy felújítottuk a forrást, ők pedig a falu nevében is megköszönik munkánkat. Rövidesen megérkezik a vonat, mi pedig búcsút intünk a Bodai-erdőnek.
A forrás felújításában részt vett: Biki Endre, Biki Endre Gábor, Kazal Márton, Kelemen Gergő, Kriszbacher Gergő és Nagy Balázs.
Biki Endre Gábor
Fotók: Nagy Balázs és Biki Endre Gábor