A MECSEK NÉPMONDÁI

 

A Mecsek titokzatos barlangjai, furcsa sziklái, hol bővizű, hol elapadó forrásai, porrá omlott vagy megrongálódott várai, ritka, másutt meg nem található növényei már a legtávolabbi múltban is felkeltették az itt lakó emberek érdeklődését, szár­­­nyat adtak képzeletüknek, és szakadatlanul ösztönözték arra, hogy a tárgyakat és jelenségeket önmaguk számára megma­­gya­­ráz­zák, és a világról alkotott képébe illesszék. A természetet járó embert is szorosabban kapcsolja egy táj vagy természeti jelenség által keltett hangulati képhez az arról szóló monda. Segít az élmények kialakításában, elmélyítésében. Ha pedig erre képes, akkor érdemes elolvasni.

 

Antal-kép: Pécsvárad határának északi részén található az Antal-kép nevű erdő. Ebben az erdőrészben Szent Antal képe függött egy öreg cserfán. A képet egy Michler Antal nevű ember levágta a fáról. Később elesett a második világháborúban. A néphit összefüggést lát tette és halála között.

 

Abaligeti-barlang és a törökök: Az abaligetiek a törökök elől a falu határában levő bar­lang­ba menekültek. Egy falubeli azonban elárulta őket. A törökök nagy tüzet gyújtottak a barlang bejárata előtt, hogy kifüstöljék a ma­gyarokat. Azok azonban a füst vonulását figyelve titkos kijá­rat­ra akadtak, melyen át a hegy ellenkező oldalán kibújtak a sza­­badba. Csendben megkerülték a hegyet, s hirtelen rajta­ütöt­tek a törökökön, akik közül aki kinn maradt, az ott pusz­tult el, aki pedig idejében befutott a barlangba, azt meg a saját füstjük ölte meg. A magyarokat bátorságuk, leleményes­sé­gük meg­sza­ba­dította.

 

Aranypohár dűlő regéje: A Komló melletti Szöge-hegy ura egyetlen leányának Csornikának a 15. születésnapjára egy gyönyörűséges aranypoharat készítetett ajándékul. Egyik napon furcsa gondolata támadt a várkisasszonynak. Nyomban meg is kérdezte dajkáját, jószívű szolgálóját, hogy maradhatna ő mindig ilyen szép. Szeretné, ha sohasem öregedne meg. A dajka a következőt mondta: Májusban, amikor nyílik a gyöngyvirág, annak a harmatát gyűjtse össze az arany poharába, és mossa meg vele az arcát. Ettől aztán nagyon szép marad. Amikor kitavaszodott, már nagyon várta, hogy május legyen, és varázslatos harmatot gyűjthessen a közeli völgyben, ahol egy bőséges és tükörtiszta vizű forrás környékén minden évben kinyílik a gyöngyvirág. Még kis sem nyílhatott a várva-várt tavaszi virág, amikor Csornika két fiatal szolgálójával lesétált a forráshoz. Amikor odaértek örömmel látták, hogy kibújt már a gyöngyvirág levele, és hamarosan virágzik. Mivel elfáradtak és megszomjaztak, mindhárman a kútfölé hajoltak, hogy mielőbb oltsák szomjukat. Csornika elővette aranypoharát, hogy vizet merítsen magának. De ahogy a víz fölé hajolt, szemben a forrás túlsó oldalából egy kígyó dugta ki a fejét, és vészjóslóan remegtette fullánkos nyelvét. Csornika ennek láttán rémülten sikoltott fel, és ijedtében az aranypoharat a forrás vizébe ejtette. Az nyomban el is elmerült. A szolgálók hiába keresték az aranypoharat, mert a forrás vize igen mély hasadékból fakadt, és a drága ajándék a sziklák repedéseiben örökre elveszett. A történteknek hamarosan híre ment, és az emberek a völgyet Aranypohár néven kezdték el emlegetni.

 

Babás-szerkövek: Élt a Jakab-hegy aljában, a régi Cserkúton két gazdag család. Ezek mindig és mindenben versengtek egymással. Egy­szer egy ismeretlen koldus tért be hozzájuk. Mindkét helyen elzavarták, bántalmazták, aki ekkor megátkozta őket: "Akkor váljatok kővé, amikor a legboldogabbak akartok lenni". Mind­két családnak volt egy-egy lánya. A lányok egyszerre mentek férjhez. Az egyik ház násznépe azonban ezúttal megelőzte a másikat, mert előbb ért föl a pálosok Jakab-hegyi kolostorába. Ezek már jöttek visszafelé az esküvőről, amikor a másikak még csak fölfelé tartottak. Éppen ott találkoztak, ahol a szakadékok fölött a legkeskenyebb volt az út. Egyik sem akart kitérni a má­­­sik elől. A mérges gazdák egyszerre szólaltak meg: inkább vál­­­junk kővé, de ki nem térünk! Ebben a pillanatban be­tel­jesedett a koldus átka, s az egész násznép kocsikkal, lovakkal együtt kővé változott. Ma is ott láthatók Kővágószőlős felett, a Jakab-hegy oldalában egy sorban.

 

Babásszerkövek legendája: legmagasabb sziklájának tetején egy bemélyedés van. A szájhagyomány szerint a törökök az elrabolt magyar fiukat felállították erre a magas sziklára és több napig ott hagyták őket. Ha kibírták, jó janicsár lett belőlük. (Lepedy János történész szerint ez a kegyetlenség inkább a korábbi korokra jellemző, valamely őskori nép férfivá avatási próbája lehetett.) A Babásszerkövek szikláinak lyukaiban valamikor a pogányok az elhunyt családtagjaikról készült szobrokat helyezték.

 

Bárányles - Püspökszentlászlói néphagyomány: Európa egyetlen, így a maga nemében páratlan, csak férfiak számára szóló zarándoklatának története a falubeliek szerint az első világháborúig nyúlik vissza. Akkor fogadta meg néhány környékbeli katona, hogy amennyiben épségben hazatérnek, minden húsvét vasárnap hajnalban felmennek a Zengőre, és a csúcs közelében lévő kereszt mellett imádkozva várják a napkeltét, és egyben Jézus feltámadását, vagyis az Úr bárányának eljövetelét. Innen származik a zarándoklat elnevezése is. A fogadalomból hagyomány lett, melyet azóta számos legenda sző át. A zarándokok több helyről szoktak indulni, kisebb csoportokban, lényeg, hogy a napkelte már a keresztnél érje őket.

 

Barna-kő: A Sín-gödör bejáratával szemben, a Zobák - magyaregregyi műút nyugati felén hatalmas sziklatömb áll. Régi neve Sátor-kő. A monda szerint a XVIII. sz.-i rácdúlás idején a Sátor-kőnél a falusiak lesben állva kövekkel agyondobálták a fosztogatni akarókat. Azért nevezték Sátor-kőnek, mert egy szobának berendezett nagy üreg volt a belsejében, amelyben a Pécs környéki Hatos betyár tanyázott. Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében e szikla tetejéről figyelte Gábor pap és Bornemissza Gergely a török szultán seregének elvonulását.

Egy másik néphit szerint ez a szellemek tanyája volt, akik a barlang mélyén aranyat kalapáltak. Éjszaka dolgoztak és a faluba is belehallatszott a félelmetes csattogás. A szellemeket betyárok váltották fel, akik a közelben dolgozó vagy arra tévedt leányokat elrabolták, összeházasodtak velük. Ivadékaikból népesedett be Magyaregregy.

 

Bertalan barát és az embernyúzó törökök: A Pécs gyükési Bertalan-kápolnát remete barátok vették gond­jaikba. A törökök közeledésének hírére a barátok a Mecsek erdőségeibe menekültek. Csak egy maradt a helyén, Bertalan. Amikor megtudta, hogy a törökök aranyat, ezüstöt és más kincseket keresnek, a kápolna kincseit a hegy barlangjába rej­tette el. A törökök egy éjjel eljutottak a kápolnáig, de semmit sem találtak, csak a barátot, aki azonban még kínzások után sem árulta el, hova rejtette a kincseket. Lekísérték a hegyről a város felé. Egy présház mellett megnyúzták, bőrét karjára vetették, és a nyúzott ember elindult vissza a kápolna felé. Amikor odaért, összeesett és meghalt. A törökök ezt látva annyira megrémültek, hogy még tájára sem mertek menni többé a kápolnának.

 

Bodó-bástya: Földsánc Kővágótöttös határában. A Bodó családnak volt itt pincéje. Állítólag kincsek vannak a halmok alatt. Sokan úgy vélik, hogy régi temetkezési hely, mert kővel kirakott sírokra bukkantak. Két halom még bontatlan, a többit megásták.

 

Bölcső-fő: A török elől ide menekült Kővágótöttös lakossága. Valaki bölcsőben eddig hozta gyermekét. Innen a név. A fő magasabb fekvésű helyet jelent, a völgy kezdete. A völgy forrása tavasszal bőven ad vizet, jó termés lesz. A Viaszpárna elnevezés pedig arra utal, hogy a Bölcső-fő forrását egyesek szerint viasszal próbálták eltömni, de ez nem sikerült. Mások szerint viaszhoz hasonló anyag van a forrás vizében.

 

Büdös-kút: A Mecsek egyik eldugott zugában tanyázott egy hétfejű sárkány. Az éjszakát mindig egy barlangban töltötte, amelyből forrás bugyogott elő. Egyszer egy fiatal vitéz vetődött arrafelé és szomjáta akrta oltani a forrásnál. A sárkány észrevette és rátámadt a vitézre. Ám a legény kirántotta kardját és rettenetes viaskodásban levágta a sárkánynak mind a hét fejét, sőt még a szívébe is beleszúrt. A sárkány vére elvegyült a forrás vizével és megmérgezte azt. Azóta hívja a nép ezt a forrást Büdös-kútnak.

 

Deindol (Daindol): A szőlővel és gyümölcsfával borított Daindol valamikor egyetlen német emberé volt. Amikor halálát érezte közeledni, fölvitette magát a hegynek arra a részére, ahonnan egész birto­kát láthatta. Három fia is vele ment. Az ember fölosztotta kö­zöttük vagyonát. Nyugatról kezdte, rámutatott az első völgyre, és így szólt legidősebb fiához: Das ist dein Thal (svábosan: Dein Thol). Magyarul: Ez a te völgyed! Majd a középső fiá­hoz szólva rámutatott a másik völgyre, s megint mondta: dein Thol. Végül a legkisebbnek szintén: dein Thol. Innen ered en­nek a területnek a hármas felosztása: Nagy-, Közép- és Kis-Deindol.

 

Döröm-cser: Kővágótöttös terméskőből épült templomának romjai ma is láthatók. A helyi lakosság szerint a szigetvári vár kincseit az ostrom előtt itt rejtették el. Félelmetes helynek tartják, mert a szellemek a pincében dörömbölnek.

 

Erzsébet-hegy (Somogy): Valamikor csodálatosan szép síkság volt a mai hegy helyén. A hatalmas fák között két tó: egyikben jéghideg, a másikban gőzölgő meleg víz. Meghalt a basa egyetlen fia. Itt temettette el, s a sír fölé hatalmas templomot építtetett. Egyszer azonban menekülni kellett a törököknek. A basa nem vihette magával szeretett fia holttestét, betemettette hát embereivel a templomot. Annyi földet hordtak össze, hogy a mai hegy keletkezett belőle. Még ma is lehet látni, hogy a hegy templom alakú. Amikor egyszer lefúrtak a hegy mélyébe, egymáshoz közel találtak hideg és meleg vizű forrást. Tovább nem mertek fúrni, mert ha a meleg víz feltör, elönti az egész falut. A mostani nevét azért kapta a hegy, mert ide temették Erzsébet királynét.

 

Fajankó-kút: Régen Árpádtetőtől keletre, a Szárazgödör-völgy kezdeténél volt egy forrás, melyet Fajankó-kútnak neveztek. Ezt a régi Mecsek térképek is jelölték. A betyártanyát Fajankó Sós-tála névvel illették. A néphagyomány szerint régen féltek erre járni a vasasi emberek, mert itt egykor betyártanya volt. Ez volt a Fajankó nevű betyár szállása. A betyár a sziklába vájt mélyedésekben tartotta a sóját. Az itt elhaladó ösvényen mindig futva s félve mentek a gyerekek, mert nem egyszer jelent meg ezen a helyen a szellem, amit többen látni véltek.

 

Farkas-forrás: Régen egy öreg tölgyfa állott a forrás mellett. Erre a fára volt akasztva egy fakéregből készült pohár, abból ittak a szom­jas vándorok és kirándulók. A forrás vize télen nem fagyott be, majdnem langyos volt, nyáron meg jéghideg. A környék lakói ide jártak nagy hordókkal vízért, amikor a kutak vize a nagy szá­­­razságban elapadt. Nemegyszer futottak vissza víz nélkül vagy ragadtak kaszát-kapát, mert a forrásra farkasok is jártak inni, mégpedig nem egyenként, hanem falkástól. S mivel a far­­ka­­­sok is sokszor fölkeresték a forrást, Farkas-forrás lett a neve.

 

Farkas-kereszt: A Hosszúhetény határában álló keresztről a monda azt tartja, hogy egyszer farkasok ellen menekülőknek nyújtott menedéket.

 

Fias-tölgyfa: Az 1848-as szabadságharc idején Zengővárkony lakossága ide menekült a betörő rácok elől. Az egyik asszony itt szült gyermeket.

 

Füstös-lik: Barlangszerű bejárata van. Kb. 600 méterre vezet a hegy gyomrába. Mellette rókalyukak is vannak. A gyerekek itt füstölték ki a rókákat. Közelében erdő van fekete agyagfölddel.

 

Hármaskereszt mondája: Az Abaliget-Orfű összekötő út mentén a Millennium évében felújított Hármaskeresztnél megállva csodálatos panoráma tárul a látogatók elé. Már régóta csak egy kereszt áll ezen a helyen mégis Hármaskeresztnek hívják. Valamikor valószínűleg kálvária volt ezen a helyen. A hagyomány szerint a kereszteket az a Mattenheim József állíttatta, aki 1768-ban a barlangban járt. Állítólag tizenöt gyermeke született a molnárnak, de születésük után egymás után meghaltak. Már a nyolcadikat temette el, amikor fogadalomból emeltette a kálváriát. A török időkben innen adtak tűzjeleket egymásnak a falu lakói.

 

Husztót elnevezésének mondája: A hajdani husztótiak között élt egy legenda, amely a névértelmezést bizonyítja. A legenda szerint itt járt Mátyás király és kocsija elsüllyedt a sárban. A segédkezők közül az egyik embernek azt mondta, hogy húzd, a másiknak, meg azt, hogy tódd. Ezért lett a falu neve Husztót.

 

Ihar-forrás: A szájhagyomány azt tartja, ha a zengővárkonyi Ihar-kút bőven adja vizét, akkor szűk esztendő lesz.

 

Istenáldás-völgy: Pécsbányától északnyugtra, az Aligvárom nevű erdős rész közelében fekszik az Istenáldás-völgy. A hely neve bizonyára azzal van kapcsolatban, hogy itt nyitották meg a 19. század közepén az első pécsi szénbányákat. A bányaterület tulajdonosai és a bányabérlők nagy haszonra tettek szert.

 

Isten-kút: Keletkezéséről a kö­vet­kező monda szól: a tatárok kö­­­ze­le­­dé­­sére Magyarürög férfiai hadba vonultak, az öregek, asszo­nyok, gyerekek el­búj­tak a Nagy-daindoli-völgybe. Egy Antal nevű re­­­mete élt itt, aki pártfogásba vette a hazát­la­no­kat. Két hétig éltek már itt, de nem volt vizük, sokan betegek lettek. Antal kö­­nyör­­­gését meghallgatva a völgy déli oldalát bezáró hegy tövében bő­­vizű forrás fakadt. Így megmenekült a nép. Ma is Isten-kútnak nevezik.

 

Jakab-hegyi kincsek: A Jakab-hegyi vár valamikor gazdag földesúré volt, aki ren­geteg aranyat, ezüstöt harácsolt össze. Egyszer váratlanul há­ború tört ki. A földesúr nem tudta, hova rejthetné el kincseit. Alatt­­valóival hatalmas pincét ásatott a kolostor temploma alá. Oda rejtett egy nagy kád aranyat és egy nagy kád ezüstöt. Az arannyal töltött kádon egy kakas ül, az ezüsttel töltött kádat pe­­dig sárkány őrzi. A kakas is, meg a sárkány is elátkozott király, akiknek az a büntetésük, hogy vigyázzanak a kincsekre. Élő em­­ber még nem is jutott hozzájuk, pedig már sokan meg­pró­­bál­­­ták.

 

Jakab-hegyi népmonda: A hegy tetején egy vár állott, amelyben egy gazdag király lakott. Amikor menekülnie kellett, a pincében hagyta kincseit, egy kakas és egy sárkány őrzi azokat.

 

Kakasvár: A Liget templomától délre, a Rózsafa utcában. A török idők alatt a falunak itt erődítménye, földvára volt. Ez a falu legmagasabb pontja. A hagyomány szerint itt kezdenek először kukorékolni a kakasok.

 

Kanta-vár: A mohácsi vész után a Mecsek északi oldalán álló elhagyott sziklavárban egy rablólovag, Kanta ütött tanyát. Innen járt ször­nyű kalandokra, s itt rejtegette a sok kincset és a messzi vidék leg­­gyö­nyörűbb leányát, akit szintén úgy rabolt el szülei­től. Vala­melyik gazdag töröknek készült eladni, de közben maga szerette meg. De hiába halmozta el a leányt a kincsek özönével, az nem viszonozta a rablóvezér szerelmét, mert volt már ked­vese, aki a törökök ellen harcolt. Kanta úgy lett rablóvezér, hogy kisgyerek korában öccsével együtt elrabolták anyjától. Egy aranylánc és rajta anyjának képe volt minden, ami szárma­zására emlékeztette. Egy nap ismeretlen ifjú harcos kért éjsza­kai szállást a várban. Elmondta, hogy egy magyar várból jön, és menyasszonyát akarja meglátogatni. Kanta így tudta meg, hogy ez az a férfi, akihez az ő foglya nem akar hűtlen lenni. Fölbé­relte egy bizalmas emberét, aki másnap a Mecsek rengetegében továbbsiető ifjút meggyilkolta. A szerencsétlen ifjú gyűrűjét és nyak­­lán­cát az orvgyilkos magával vitte bizonyítékul. A nyak­lánc­­ról és a rajta levő képről tudta meg Kanta, hogy tulajdon testvérét gyilkoltatta meg. Holttestét a vár tövében temettette el. Az ifjút nemsokára menyasszonya is követte a halálba. Kanta is megváltozott. Nem rabolt, nem hatalmaskodott többé, kincseit szétosztotta a szegények közt, ő maga pedig magányos remete­ként gondozta a két szerelmes sírját, amíg nem követte őket az örök nyugalom honába. Nevét azonban mind a mai napig meg­őrizte a romjaiban meglévő Kanta-vár.

 

Karácsony-tó: Petőczpusztától dél-nyugatra a völgy kezdeténél az erdőben van egy kis tó. A néphagyomány azt tartotta, hogy a tó vize télen sem fagy be, és annak a lánynak, aki férjhez akar menni, karácsony éjjelén meg kell fürödnie benne.

 

Kékesd nevének eredete: Az első írásos emlék 1290-ből származik, eredeti jelentése kék patakot jelent. Tótkékesd és Kékősdként is említik. A pécsváradi apátság, majd a pécsi püspökség birtoka volt. Első templomát a hagyomány szerint a Mohács felé menő törökök rombolták porig. A település a hódoltság kora után ismét visszatért pécsváradi birtoknak. A faluban végzett régészeti kutatások alkalmával egyrészt római leletekre bukkantak. Találtak avar kori emlékeket, továbbá a középkorból származó tárgyakat is.

 

Kincses diófa: A zengővárkonyiak dolgoztak a földjükön. Egyszer egy törököt láttak térképpel a kezében. A két gesztenyefa körül nézelődött, keresgélt valamit. Másnap, mikor ismét kimentek, egy gödröt találtak ott, melyből valami bogrács félét vihetett el a török. Bizonyára kincs volt benne. A gödörbe diófát ültettek, de az hatvan év alatt sem tudott megnőni, csak senyved azóta is.

 

Kőlyuk: A törökök kirabolták Mátyás budavári palotáját. Ibrahim basa a rablott kincsekkel és Mátyás könyveivel a Mecsek egyik rejtett barlangjában, talán éppen a Kőlyukban húzódott meg. Itt lakott egy aggastyán a lányával. Ibrahimnak megtetszett a lány, s hogy az apa ne legyen útjában, mindjárt megölte. A haldokló öreg halála percében megátkozta a gyilkos törököt: Ha lányo­mat bántani mered, semmisülj meg vele együtt! Ibrahim kine­vette az átkozódó aggastyánt, a leányt pedig megragadta, s egyre beljebb vonszolta a barlangba. Ebben a pillanatban ször­nyű vihar támadt, hatalmas kövek gördültek a kijárat elé. Öm­lött az eső. A barlang fölött volt egy tomba, ami pillanatok alatt megtelt vízzel. A víz áttörte a barlang falát és rázúdult a benne levőkre. Megsemmisült Ibrahim basa a lánnyal együtt, s velük a sok kincs és Mátyás drága könyvei is.

 

Kővágószőlősi Török-kút: Amikor Mohács után a török egész Baranyába befészkelte magát, rátalált egy csapat erre a hegy aljában meglapuló, erdők koszorújában büszkélkedő régi-régi falura is. A csapat vezetője egy gazdag basa volt. Kiválasztotta hát magának a legszebb házat, a legjobb telket. Nem múlt el egy esztendő, olyan portával dicsekedhetett a basa, hogy annak mindenki csodájára járt és a kútja körül a legszebb piros rózsáknak nem is kertje, egész erdeje állt. A basa katonát állított a virágok őrzésére. Egyszer jelenti az őr, hogy éjjel egy szép leány járt a kertbe és ellopta a legszebb bimbókat, de megfogni nem tudta. Másnap két őr vigyázta a kertet, de hiába. Harmadik éjjel már három őrt küldött, elfogták a leányt. Vitték a basához. Nagyon megtetszett neki a gyönyörű magyar leány és mindjárt feleségül vette. De a leány sehogy sem tudott ebbe az asszonysorba belenyugodni. Egy este elhatározta, hogy megszabadul a basától. Kiment a kertbe és csak szedte, szedte a rózsákat. Telehordta velük a basa szobáját. A basa lefeküdt és a virágillattól elkábult. Akkor a leány egy késsel agyonszúrta. Elmenekült és az erdőn át a hegyre futott, ahol magyar katonák gyülekeztek. Másnap a magyar csapat rárontott a törökre. Az őrség elmenekült, csak a halott basa maradt. A katonák úgy döntöttek, hogy nem volt ugyan olyan rossz ember a basa, de hát mégse pihenjen magyar földbe. Jó lesz neki örök nyugalomhelynek a magyar víz is. Beledobták a rózsakert kútjába.

Évek múlva egy bevándorolt falusi ívott a kútból, mindjárt ki is köpte, olyan rossz volt az íze. Ma is így szólnak az öregek, ha egy kút vize rossz ízű, büdös, vagy zavaros: "Na ennek is török íze van!".

 

Lámpás-völgy: Egy szegény ember favágó fia megunta a sok nyomorúsá­got, nélkülözést, és elhatározta, hogy annak az erdőnek a völ­gyében, ahol dolgozni szokott, megpróbál kincs után kutatni. Az öregektől többször hallotta, hogy a völgyben kincsnek kell lennie, mert sokszor láttak éjjel kékes lángokat fölcsapni a földből. Alig ásott a fiú, fényes fekete köveken koppant az ásója. Esteledvén, tüzet rakott. Az égő gallyakat ezekkel a fe­kete kövekkel rakta körül. Egyszer csak észrevette, hogy azok éppen úgy izzanak, mint a parázs. Aranyat nem talált, így hát a fekete kövekből vitt haza. Otthon is kipróbálták, s kiderült, hogy a fekete kő jobban melegít, mint a fa. A legény utána szor­galmasan járt a fekete kőért. Mind többen és többen csatla­koztak hozzá, már egészen mélyre ástak és éjjel is dolgoztak. Mind­egyik embernek volt lámpása, s a hegy tetejéről jól lehe­tett látni a lámpások fényének imbolygását. A völgy innen kapta a nevét.

 

Leány-kő: Magyaregregytől nyugatra található a Vágyom-völgy, mely csodás sziklaalakzatokkal tarkított metsződésében áll a Leány-kő nevű hely. A hozzáfűződő monda szerint itt kővé vált egy leány és egy legény, mert a szülők tiltó szava ellenére szerették egymást. Velük együtt kővé dermedtek a vadregényes völgyben (a patak mentén) delelő jószágok is.

 

Magyaregregyi nevezetes kutak: A szentkúton kívül, a falunak még két híres kútja volt: Szokás volt, hogy a lakodalom után éjfélkor a fiatal pár 30 tagú zenekar kíséretével a Községi-kúthoz ment, és itt a mennyasszony megmosdatta a férjét. A másik a Pöszér-kút. A gyerekeknek azt mondták, hogy innen jönnek ki a csecsemők, a bábaasszony innen húzza ki őket. Aki belenéz, gyermeke fog születni.

 

Mánfai templom I.: Koppány, amikor Szent István megverte sere­geit, fekete lován menekült. István fehér táltos lován vette üldözőbe. Kercseligeten, Oroszlón és Mánfán dob­bant­va szökkent a ló, így érte utol az árulót. A király ezen a három helyen emeltetett egy-egy templomot a sorsdöntő küzdelem emlékére.

 

Mánfai templom II.: A török kiűzése után a mánfaiak új helyen kezdték építeni falujukat. Teheneiket a Meleg-mányi védett völgybe hajtották legelni. A tisztásokat elvadult őserdő zárta körül, ami az elfelejtett régi templomot is benőtte. Ami­kor egyszer a pásztor fel­ébredt ebéd utáni szunyó­kálá­sából, a tehenek között hiába kereste a bikát. Hirtelen harang kondult, elindult a hang irá­­nyá­­ban. A sűrű bozótban megtalálta az állatot: szarva be­akadt a fo­­­lyon­dárba, amely körülfonta a kis templom harangját is, és ahogy szabadulni akarva rázta a fejét, megszólalt a harang. A pásztor elmondta a faluban, hogy meg­ta­lál­ta a régi templomot. Aki csak tehette, másnap azon dolgozott, hogy megtisztítsa a templomot és környékét.

 

Máré-vár I.: Magyaregregytől délre, a Máré-várban lakott Máré vitéz ifjú szép feleségével. A közeli Miklós-várban, Szentlászlón innen pedig testvére, a nőtlen Miklós vitéz. Márét a király hadba szólította. Elbúcsúzott feleségétől, akit arra kért, hogy várjon rá hűségesen. Múltak az évek, s Máré nem jött haza. Felesége már elsiratta, halottnak hitte, és szívesen látta a szomszéd vár urát, aki egyre gyakrabban járt át a bánatos asszonyhoz. Máré-vár asszonya már nem törődött urának tett ígéretével. Addig-addig, míg az asszonynak és Miklósnak szép lányuk született. A kis­lányból már majdnem nagylány lett, mikor Máré mégis haza­térhetett. Megtudta, hogy felesége hűtlen lett hozzá. Mindkét várat megostromolta, ágyúval halomra lövette. Ott pusztult el az asszony Miklós vitézzel együtt. Lányuk életben maradt, de az anyja megátkozta. Az átokkal sújtott leány a hegy megköze­líthetetlen barlangjában rejtőzik és várja szabadulását. Minden 77. évben piros pünkösd hajnalán kiszabadul, a Máré-völgyi pa­takban fürdik és fésüli hosszú haját. Az a vadász válthatja meg az átoktól, aki ilyenkor arra jár és megcsókol egy medvét, egy kígyót meg egy varangyos békát. Eddig még nem akadt ilyen vadász. Az elvarázsolt leányt tovább őrzi az ott álló há­rom kőkatona.

 

Máré-vár II.: A Magyaregregytől délre húzódó völgyből keletre egy mellék völgy nyúlik be. E völgy egyik ormán a magasban most is meredeznek Máré vár romjai, mely alatt a völgyben falu terült el, igazolják a pápai adóívek 1333-34-ből mely Máré alatt katolikus plébánia van feltűntetve. A hely nevét tulajdonképpen az oda Mária tiszteletére épült monostortól nyerhette, a nép e helyet ma Mári várnak hívja. Bertalan pécsi püspök II. András királytól nyerte adományként 1235-ben Márát. Valószínű, hogy e monostort egyik pécsi püspök alapította, melyhez hamar erősség is épült és egy templom. Károly király 1316-ban Máré várát Bogár Istvánnak adományozta, hadi segítségéért. Bogár István a király oldala mellett maradt, 1320-ből van egy okirat, mely szerint Bogár István Ludegerus fiát Istvánt Máré vár gazdasági felügyelőjévé teszi. Bogárnak egy testvére volt, ki Gunyának hívta magát, halála után Gunya fiai léptek Márévár birtokába. 1347-ben olvassuk, hogy Gunya fia Dominik Berkey Imre fiainak Vesszősnek és Töttösnek 300 arany márkáért elzálogosította Márévárának őt illető részét. Olykép, hogyha a kitűzött időre vissza nem fizetné, a váltságösszeg kétannyi legyen. Ugyanezen évben Gunyának másik fia István saját részét zálogba adta Vesszősnek 500 márkáért. Mindkét zálogügylet adás-vétellé változott. A viszonyok megváltoztak, mert Vesszős nőül vette Annát, Gunya István nővérét. Ennek következtében 1353-ban Töttös és Vesszős Gunya Istvánnak egy részét visszaadják Márévárból. Dominik (Domonkos) részét pedig továbbra is megtartják maguknak. Ezen okmányban a földek, rétek és malmokon kívül a monostor feletti kegyúri jog és a két templom is név szerint van megemlítve. Vesszős ugyan nem lakott Máré várában, mert zólyomi főispán lévén Annust bizonyára magával vitte, azonban a fényes lakodalom Máré vára büszke falai között ületett meg. 1358-ban osztozkodás, mely szerint az északi oldalon fekvő vár, a monostor fele, mely Szűz Mária tiszteletére épült, a harangtorony, a déli részen lévő épületek és Szent Margit tiszteletére épült templom Vesszősé lett. A másik félrész a vár déli részén, a monostor felével, a Szent Kereszt egyházzal pedig Gunya Istvánné. 1372-ben Gunya István halála után özvegye Margit és gyermekei Miklós és Dorottya (akit elvett Dömötör fia Pál de Szántó) és még két lány, kik név szerint nincsenek megemlítve.

 

Mária-forrása: Mecsekjánosiban a mindenható földesurak uralmáról tanúskodik a Fellegvár azon a Vajda-hegyen, amelynek árnyékában szelidülő erdőszegéllyel védett hímes rét zöldellt a Mária-forrása tükrével. Ide indult sétára szolgálóleányaival az egykori földesúr leánya, Mária. Azonban váratlanul meglepte őket a török, és lóhátra kapta a lányokat. Csak Máriát nem érhették el, mivel ő a gyalázat elől a forrás vizébe vetette magát. Erről a forrásról még a mai napig is azt mondják, mélyét senki el nem érheti, hiszen a tenger fenekéhez tartozik. A forráskút mellett ma is látható egy kőtömb, melybe az 1896-os évszámot és a "Mária Qelle" (helyesen Quelle) feliratot vésték. Amikor a földesúr hírét vette a leányrablásnak, huszárjai a török után vetették magukat, és a ma is létező Huszár-gödör (Huszár-vágás) árkánál elfogták és levágták a portyázókat, a leányokat pedig kiszabadították. Mária kisasszonyt azonban már nem tudták megmenteni. Ő azóta is ott sírdogál a forrás táján szép nyári estéken.

 

Mézes-rét mondája: Régen az erdő mögött, az egregyi patak két oldalán húzódott a híres Mézes falu. Nevét onnan kapta, hogy sok volt itt a méh, és a méz is bőven csorgott. Az egész Völgységben, meg a Hegyháton itt sütötték a legjobb ízű mézeskalácsot. A falu elpusztult, de a helyet azóta is Mézes-rétnek nevezik.

 

Múr útja: A török időkben út vezetett a bakonyai határban. Ezt a Víganvárban lakó Múr nevű vitézről nevezték el. Vár is volt ezen a helyen. A legenda szerint, ha itt elhajították a dárdát, Csúcsán ért földet. A régi Múr útja Csúcsát is érinthette.

 

Pécs-Somogyi szájhagyomány a betyárokról: Patya és Pacsmag - két somogyi betyár - a szomszédos Romonya egyik elhagyott pincéjében vert tanyát. Innen jártak be mulatni a közeli Kulcsos csárdába a Porkoláb réten át. A söntés pultja, a kecskelábú asztalok és főleg a kármentő tudott volna csak jókat mesélni ezekről a kiruccanásokról. Évek múlva egyik alkalommal váratlanul rajtaütöttek a pandúrok a két gyanútlan betyáron és rájuk gyújtották a pincét. Ők se vették tréfára a dolgot, áttörtek a támadók gyűrűjét és a Kulcsos csárdán keresztül a somogyi erdő felé menekültek. De az üldözők egyre közelebb kerültek hozzájuk. Valamit tenniük kellett. Egy kis dombhát egy pillanatra eltakarta őket, ezt kihasználva gyorsan felkapaszkodtak egy éppen előttük terebélyesedő hársfára. Kisvártatva már onnan, a fa tetejéről szemlélhették elégedetten hogyan csörtet el alattuk a rászedett pandúr csapat. A Kulcsos csárda mestergerendájába vésett két betyár neve már rég az enyészeté. De Patya Imre egy betyárnóta hőseként máig él a somogyi e