Forrásépítés Marázán
Egy szép kis búcsújáró hely található Marázától nem messze, az erdő sarkánál a nyiladék végében. Most, hogy új turistaút is vezet erre, így felvetődött, hogy a Mária-kápolna melletti forrást érdemes volna kiépíteni. Található ugyan egy csodaszép kút a kápolna mellett, melyet Szent-kútnak is neveznek, de annak kifolyása nincs és nem is használják.
2010. szeptember 12. vasárnap.
Reggel indulunk Szederkényből Hajdu Szabolccsal Marázára, hogy megkezdhessük a forrás kiépítését. Bizakodunk a jó időben, mert az elmúlt napokban folyamatosan esett az eső. Útközben még a Nap is előbukkan, biztatást adva a munkához. Marázán leparkolunk az autóbusz fordulónál és felhívom telefonon Hoffmann Jánost, a falu polgármesterét, hogy megérkeztünk. Pár perc múlva jönnek is hárman. Bemutatkozunk egymásnak és megbeszéljük a forrásépítés részleteit. Két fő jön még segíteni a faluból. Mi a kisebb szerszámokkal elindulunk a forrás felé, a többiek traktorral jönnek utánunk. Tíz perc múlva megérkezünk a kápolnához, melynek tövében két dagonyás, jelentéktelennek tűnő forrásmező található. Ránézésre a vízhozam, nem lehet több 0,4 liternél percenként. Többször jártam már ezen a helyen és egyedül a tavaszi hónapokban láttam bővebben folyni a forrást.
A szántás irányából traktor hangját halljuk és látjuk is, hogy közeledik a kövekkel, homokkal és az egyéb eszközökkel felszerelt pótkocsi. Lepakoljuk a szükséges anyagokat a platóról és megbeszéljük a forrásépítés menetét. Mivel két kis forrásmező van, egymástól 5 méter távolságra, ezért két ülepítőmedencét kell beépíteni, és gégecsővel összekötni a kettőt. A felső vízfakadáshoz egy 25 literes műanyagedény kerül, az alsóhoz egy 60 literes. A két forrásmező igencsak sáros, mivel eddig csak a vaddisznók keresték fel dagonyázás céljából. A felső iszapréteget eltávolítva már kemény agyagos, márgás és gipszes rétegeket találunk. Itt már könnyebb ásni, mert nem ragadunk bele az iszapba. Folyamatosan készül mindkét munkagödör, illetve a gégecsőnek a munkaárok. Ahogy ásunk egyre lejjebb és lejjebb a talajban, úgy növekedik a vízhozam és jelennek meg újabb kis erek. Lesüllyesztjük a hordókat, amik viszonylag hamar megtelnek vízzel. Bekötöm a hordókba a fekete hajlékony csövet és behelyezzük a mederbe. Hamarosan el is indul a víz, és a cső végén megjelennek az első cseppek. Mindenki örömmel szalad oda a cső végéhez megszemlélni, hogyan folyik a víz. Várunk pár percet és egész jól folyik a csőből a víz. A hordók köré mészköveket helyezünk, ami egy durva szűrő szerepét tölti be. Ez megakadályozza, hogy nagyobb lebegő anyagok bekerüljenek a medencébe, illetve, hogy idő előtt eliszaposodjon. A forrásmezők és a medencék körül 4 liter hypót locsolunk szét fertőtlenítés céljából. A gödrök és a hordók betemetésénél véletlenül eltörtük a nagyobb hordó tetejét, ezért két nagy lapos kővel fedjük el a hordót és erre egy fedlapot készítünk, melyet betonból öntünk ki. Utólag már nem bántam, hogy eltört a medence műanyag fedele, mert ez sokkal tartósabb és időállóbb megoldás. A következő lépésben megkezdődik a gödrök befedése agyagos szigetelőréteggel, majd termőföldet terítünk rá, melyet az árok kiásásakor termeltünk ki. Ketten az új forrás építményének helyét ássuk ki, mely tíz méterrel lesz lejjebb az eredeti fakadási helytől. Egy 3 méter hosszan elnyúló háromszög alakú részt szedünk ki a talajból, hogy megfelelő helye legyen az új építménynek. Lassan kezd mindenki elfáradni, és mivel egy hosszú munkafolyamat végére értünk, ezért abbahagyjuk a munkálatokat és elindulunk visszafelé a faluban unatkozó autómhoz.
2010. szeptember 13. hétfő.
Kilenc órakor találkozunk Marázán a helybeliekkel, akik éppen a mészköveket pakolják fel a buszfordulónál a pótkocsira. Üdvözöljük egymást, majd mi elindulunk a forráshoz. A forrásnál tegnap óta nem változott semmi, a víz szépen csordogál a csőből, a szerszámok is ott pihennek a bokrok aljában, ahová tegnap lettek elhelyezve. Csakhamar megérkezik a traktor a kövekkel. Sajnos a hozott kő mennyisége nem lesz elég, ezért elküldöm őket vissza, hogy hozzanak még. Szabolcs és én elkezdjük a falazást. Ő keveri a maltert, én pedig építem a falat. Mire a homlokfal felépül meg is érkeznek a többiek, most nagyobb és több kővel. Ezek a kövek kellenek a két oldalfal kialakításához. Gyorsan haladunk a munkával, délre már a forrástábla is a helyén áll. Pihenésképpen megmérjük a forrás vízhozamát, ami 1,2 liter percenként, és vízhőmérséklete 14,1 fokos. Kis ebédszünet után délután lekövezzük az előteret, majd kiöntjük betonnal a járószintet. A forrás csövére egy három méter hosszú csövet húzzunk, hogy elvezessük a vizet az építmény környékéről. Középen sörösüveggel kis folyókát alakítok ki. A megmaradt földet még elterítjük a forrás építménye mögötti területen, majd közös csoportképet készítünk a forrásnál. Összeszedjük a szerszámokat, elmossuk őket és felpakoljuk a platóra. Fóliával betakarjuk az elkészült építményt, nehogy kárt tegyen benne az eső. Mindannyian felmászunk a platóra, mert ma nem gyalog megyünk vissza a faluba. Olyan mintha kisvasúton utaznánk lefelé a nyiladékon. Még sokáig hallatszik a forrás csobogása, majd a nyiladékból kiérve eltűnik a kápolna és már a falu házai közelednek. A munkát Biki Endre Gábor, Cseke István, Éber István, Hajdu Szabolcs és Muzslay Ferenc végezte.
Biki Endre Gábor
