MECSEK „...ami a legkényelmesebben úgy történik, ha a hetivásár napján a városi templom előtt árusító jakabhegyi cigányok útján egy levelet küldünk az erdőőrnek.”

Néhány barátságos szó a
természettel

Mészáros Attila

„A szép Dunántúl kis remeke az erdő koszorúzta Mecsek-hegység. És mégis még negyedszázaddal ezelőtt ismeretlen volt Pécs város közönsége előtt. Ahová ma csak napnyugta felé sétál az ember, oda több napos előkészület után hajnalban indultak.”


Jó néhány évvel ezelőtt az Óbánya–Kisújbánya közötti, mélységes csendet őrző, csodaszép, itt-ott az aljában futó patak cseverészésétől csilingelő völgyet különös zaj törte meg. Egy kényelmesen bandukoló lovas szekér kerekei zörögtek a köveken. Azt tudtam, hol vagyok – számomra a Mecsek legszebb turistaútján –, ám az időt hirtelen viszszaforgatták ezek a kerekek. Ugyanígy zörögtek ezen az ösvényen akár évszázadokkal ezelőtt is. A bevezetőben idézett mondatok (Turistaság és Alpinizmus, 1911) azonban nem engednek ilyen hosszú távra visszamenni.

Az 1891-ben megalakult Mecsek Egyesület már abban az évben mintegy 25 kilométer turistautat jelölt ki a hegyen. Ez volt a kapunyitás a Mecsekre. (Itt jegyzem meg: B. Horváth Csilla hozzáértő tollából 2002-ben jelent meg az egyesület történetét bemutató kötet, idézeteinket e munkából merítjük.) Ma, ha rákattintunk az internetre, a Mecseken 117 turistautat sorol fel, s az egyesület ügyvezető elnöke, Baronek Jenő szerint az összhossz közelíti az 1200 kilométert. Egyébként az első utak a Jakab-hegyre, a Kisrétre, a Kantavárhoz, a Mélyvölgybe és Mánfára vezettek – ma is klasszikus túravonalai a Mecseknek. Az első ünnepélyes megnyitása 1892 májusában volt – ez a Kardos Kálmán út –, pár héttel később már kilátó magasodott a Jakab-hegyen, akkor szerelték fel a Zsongor-kőnél a ma is meglévő vaskorlátot, s hamarosan „az újonnan elkészült turistautakról kitiltották a katonai és polgári lovasokat.”

Nem tudom, a szekér Óbánya és Kisújbánya között továbbra is zötyöghetett-e, de az bizonyos, hogy a városi, a püspöki, a káptalani és a székesegyházi erdőségekbe ettől kezdve ingyen engedték be a Mecsek Egyesület jelvényét viselőket. Egy kicsit még mélyebben nézve a turizmus, a természetjárás akkori és eredményes szorgalmazása, másként fogalmazva a Mecsek-kultusz megteremtése mögé, megemlítem, hogy az akkori pécsi kereskedők közül többen is kedvezményeket adtak a „hivatásos turistáknak”, például több gyógyszerész is 20 százalékot, a Pintér gőzfürdőben 40-et, Hamedli fényképész 10-20-at, valamint azt is, hogy amikor – már 1930-ban – elhatározták a dömörkapui menedékház létesítését, szempont volt: minél több pécsi iparost foglalkoztatni az építkezésen. Meg is volt mindennek az eredménye, a Mecsek felkapott lett, olyannyira, hogy a Jakab-hegyet megcélzók figyelmébe ajánlották, „Tömeges kirándulásnál az ellátás előre megrendelendő, ami a legkényelmesebben úgy történik, ha a hetivásár napján a városi templom előtt árusító jakabhegyi cigányok útján egy levelet küldünk az erdőőrnek.” És persze megvoltak ennek hátrányai is, mert „a kirándulók, még az úri közönség is a virágokat tövestől szedik ki”, illetve a máriagyűdi cseppkőbarlangban egy krajnai kereskedő járt, aki „igen sok cseppkövet tördelt le, sőt, több száz forint árut összevásárolt a gyüdiektől. Ezen cseppköveket pedig a híres adelsbergi barlang bejáratnál, mint odavalót drága pénzen árusítják.”

Ezekben az években szüntették meg a kő fejtését a Tettyén, parkerdővé nyilvánították a mecseki sétányokat környező erdőrészeket, határozták el egy meteorológiai pavilon felállítását, épültek a pihenők, a kilátók, a sétautak, az emlékhelyek, épült meg a Francia emlékmű, a misinai kilátó, a közelben lévő katonai gyakorlóteret áttelepítették más területre – hogy csak néhányat említsünk abból a korszakból, amikor elképesztő iramban és nagy hozzáértés eredményeként vált elfogadottá, s lett országosan közismertté: páratlan lehetőséget kínál a Mecsek a turizmus elkötelezettjeinek.

Van azonban egy létesítmény, amiről az oly sok között itt mégis külön szólunk. A misinai kilátót 1908-ban avatták – utóbb Kiss Józsefről, a Mecsek Egyesület titkáráról nevezték el –, s egyik elsődleges gócpontja lett a hegy kirándulóinak. A tengerszint felett 534 méteren épült, 18 méter magas volt, 88 lépcső vezetett a tetejére, „Úgy tudjuk, nincs ma az országban ilyen kilátótorony, s külföldi nagyvárosok is büszkék lehetnének erre az alkotásra.”, lelkendezik avatásakor a helyi sajtó. Megjegyzem, akkoriban oly körültekintéssel támogatták a természetjárást, hogy akik felkapaszkodtak a misinai kilátóhoz, ott kendőket kaptak, hogy a megizzadt túrázók nehogy megfázzanak. Egyébként utóbb épült mellé egy toronyőri lakás, „ellenőrizhetné a fatolvajokat”, s aki figyelmeztetésül vörös zászlót tett a kilátó ormára, hogy a turisták ne menjenek fel a Misinára, amikor a Mecseken a katonaság lövészeti gyakorlatot tartott. Amikor a tv-torony épült, a kilátót is, a toronyőri házat is elbontották. Az 1930-ban mindössze 180 nap alatt megépült dömörkapui menedékházhoz pedig csak annyit, hogy házirendje szerint tilos volt a zene, az ének, a tánc és a hangos mulatozás.

A Mecsek azóta és ma is kedvelt célpontja a természetjáróknak. Csak ámulunk szépségén, különösen keleti része érintetlenségén, s közben hajlamosak vagyunk elfelejteni, mennyieknek és hosszú idők munkájának köszönhető, hogy „a gyengébb menők részére is” útjelzések segítségével, pihenőhelyeket és forrásokat érintve, romok között kóborolva, meredélyek fölé nyúló kilátópontokról gyönyörködve egy-két barátságos szót válthatunk a természettel.

Számok, színek, számok
A turistautakat kezdetben számokkal jelezték. Az 1-es a Pécs–Tettye–Dömörkapu–Kisrét–Kantavár–Mélyvölgy–Kőlyuk–Sikonda volt, mintegy 10 kilométer hosszúságban. A legmagasabb számú mecseki turistaút a 17-es volt, Pécsbányatelep–Tripammer-fa–Barátság-forrás–Kőlyuk között. A századfordulót követően kezdtek áttérni a nemzetközi tapasztalatok alapján a színjelzésekre, az 1940-es évektől mégis újra számokat festettek fel. Ma ismét a színek irányítják a turistákat, a munka most is tart, éppen a sárga sávot festik a Markó-csárda–Boda-Bükkösd közötti szakaszon. Régi igény a Kelet-Mecsek és a Villányi-hegység összekötése is.

A felfestés szabályai
A turistautak jelzéseinek szabályai vannak, s szerepük a közúti jelzésekhez hasonló. Vannak fő- és mellékutak. Az előbbiek mindig sávval jelzettek – ezek között a leghosszabb az országos kék –, a legrangosabb a piros, következik a sárga és a zöld. Ma a Mecseken a kék jelzés mintegy 60, a zöld 101 kilométer hosszban, az összes többivel együtt az országban egyedülállóan jó minőségben van felfestve. A másféle jelzések között a háromszög mindig csúcsra vagy csúcsról vezet, a négyszög települést vagy házat érint, a teljes kör körút vagy forrás, a nem összeérő kör, végén nyílheggyel a Mecseken a Rotary-sétányt jelzi.

Asszonyok és emlékek
A Mecsek turistaútjain sok pihenő fogadja a természetjárókat. Legtöbbjét valaki emlékére állították. Az egyik legszebb a Miléva turistaúton – nevét Schmidt Antalné Duka Miléváról kapta – az Ilonka-pihenő: Kenessey Aladár főorvos építtette neje, Szánthó Ilonka emlékére. A Bertalan-kilátó (Flóra turistapihenő) Hamerli Jánosné emlékét őrzi. Hamerli József is építtetett feleségéről, Hoffmann Saroltáról elnevezett pihenőt, ez a Sári-pihenő. Az Irma úton áll a Hamedli Gyula fényképész nevét viselő pihenő, maga az út feleségéről, Schellenberg Irmáról kapta nevét. Lenkei Lajos újságírót idézi a Lenkei-pihenő az Irma úton.

A tér időjelző házikója
A pécsi kis időjárásjelző pavilont a Mecsek Egyesület megbízásából Károlyi Emil tervezte. 1908-ban állították fel a Széchenyi téren, időjelző házikónak nevezték. A szerb megszállás alatt kifosztották, a műszereket 1927-ben sikerült pótolni. 1939-ben a házikót felvitték a dömörkapui menedékház udvarába. Innen átkerült a dömörkapui autóbusz-fordulóhoz, majd 1991-től ismét a Széchenyi térre. 1908-ban helyi iparosok készítették el, közöttük az országos hírű bádogos, Csukás Zoltán, s számosan segítették adományokkal felszerelését (Makk szobrász, Hamerli József vaskereskedő, Hoffmann bútorgyáros, Schönwald órás).

A lesiklás szabályai
Ha nem is turistaút, de a Mecsek egyik, bár kétségtelenül „időszakos” célpontja a sípálya. „A turistaság nálunk még nagy fejlődés előtt áll”, mondta még 1933-ban Pécs polgármestere, Nendtvich Andor. A szezon meghosszabbítását célozta egy ródli-, illetve szánkópálya építésének ötlete 1930-ban – Trianon után alig maradt téli sportolásra alkalmas hegyünk. A megvalósítása 1933-ban kezdődött, a következő évben Gratzl László városi mérnök tervei alapján el is készült. A mérnök használata szabályait is kidolgozta – például lesiklás érkezési sorrendben –, s a Magyar Síszövetség már 1935-ben túrákat szervezett a pályára.

Kováts Kolos énekel
A baranyai turizmusnak, ezen belül a Mecsek-járásnak idén is van néhány kiemelkedő eseménye. Többek között ebben az évben emlékeznek meg a Kis-Tubesen álló kilátó építésének 50. évfordulójáról. Augusztus 21-23-a között Abaligeten lesz a Dunántúli Természetbarát Vezetők Találkozója, a rendezvény megnyitójának helyszíne az Abaligeti-barlang. Itt énekel Kováts Kolos. A programból egy nap a varázslatos Jakab-hegyé. A Mecsek Egyesület a szervező, 40-50 részvevőre számítanak, s Veszprémből tízen kifejezetten a Jakab-hegy szépségei, értékei, látványa kedvéért érkeznek a hegyre.

(A cikk az Új Dunántúli Naplóban jelent meg 2009 06. 15-én.)