Százötven éve született Kiss József
Dr. Polgárdy Géza
a Mecsek Egyesület első, e tisztét négy évtizeden át betöltő főtitkára
A Mecsek Egyesület létrejötténél, majd működésének első évtizedeiben (is!) számos kiváló, nagyformátumú egyéniség tevékenykedett. S még közülük is kiemelkedett Kiss József, aki nem csupán egyik alapítója, de négy évtizeden át /1891-1932/ hallatlan agilitású főtitkára volt a dél-magyarországi egyesületnek. Tegyük hozzá, hogy a Mecsek turista irodalmának, s a helyi idegenforgalomnak is kitörölhetetlen nyomokat hagyó, máig számon tartott és nagy tiszletetnek örvendő megalapozója is egyben.
"Szerencsés volt Pécs, hogy neki jutott Kiss József, mert alig van város melynek lakóiért valaki még többet tett volna, mint ő, mert elsősorban a város közönségének tette kényelmesen hozzáférhetővé ezt a kincset, hogy egészségüket, munkaerejüket mecseki sétájukkal felfrissíthetik.
Mint orvos, tudatában vagyok állításomnak, hogy mit jelent sok ezer embernek az egészsége és munkaereje s így mit jelent Kiss József negyven éves szakadatlan munkája." - írta Dr. Reuter Camillo egyetemi tanár, az egyesület egy másik jelese "Mecsek és Turistaság" című megemlékezésében egy régebbi, csaknem nyolc évtizeddel ezelőtt megjelent Mecsek egyesületi évkönyvben. /A XL. egyesületi évről, Pécs, 1930. 52. oldal./
Most, az ünnepi alkalom kapcsán, Kiss József születésének százötvenedik évfordulóján szinte végeláthatatlanul idézhetnénk a hasonló, az egyesület történet egyik, - ha nem "A" - legnagyobb alakjának emlékét egyértelmű elismeréssel és főhajtással felidéző írásokat. Ám tekintsünk el ettől, inkább - ha röviden is - vegyük sorra életének és munkásságának jelentősebb állomásait.
Kiss József 1858. május 7-én, a Somogy megyei Mesztegnyőn született, id. Kiss József ügvéd és Müller Eleonora fiaként. Tanulmányait Pécsett végezte, abban a városban, mely egyetemi idejét, s az azt követő néhány tanári évét leszámítva egész életének mindvégig színtere volt. A fővárosi József Műegyetemen 1874-77 között folytatott tanulmányait követően tanári diplománt szerzett. Majd letöltve katonai szolgálati idejét, előbb 1879-81 között Csongrádon, ezt követően 1881-84 között Siklóson tanított. Mindezek azonabn rövid kitérőknek tűnnek Kiss József hosszú élete során, hiszen már 1884. szeptember 6-án visszatért Pécsre, s mint főreáliskolai tanár megszakítás nélkül harminchét eszetendőn keresztül itt tanított. Itt élt és itt szentelte szabad idejének szinte minden pillanatát szeretett hegysége a Macsek, és hőn szeretett egyesülete, a Mecsek Egyesület felvirágoztatása céljára.
Első, természetszeretetét meghatározó élményét még az 1870-es évek elején, diákként tett jakabhegyi kiránduláson szerezte. Minderről ő maga így vallott "Visszaemlékezés..." címen, a fentebb már említett Évkönyv 62-63. oldalain:
"Közel hatvan éve annak, hogy mint kis diák először jártam a Jakab-hegyen. Nagy dolog volt ez még akkor. Micsoda előkészületekkel járt abban az időben egy ilyen expedíció! Ma az igazi lelkes turisták könnyebben vállalkoznak valamelyik Tátra-csúcs megmászására, vagy akár az Alpok jeges ormainak megostromlására, mint diákkorunkban mi a Jakab-hegy felkeresésére. Hetekkel előbb tárgyalta már a négytagú kis társaságunk a kirándulás esélyit... S elérkezett végre a várva-várt nap. Egy izgalomtól álmatlan éjszaka után, a kora hajnali órákban keltünk útra s szigeti külvárosi vámtól. Akkor az még ott volt a mai Zrínyi-akadémia mellett. A felkelő nap sugarai már bíborpalástot terítettek a Jakab-hegy gerincére, mikor mindenféle élelmiszerrel megrakodva baktattunk Patacs felé. Milyen útirányon vezetett két nagyobb társunk, bizony nem tudom megmondani, csak arra emlékszem, hogy sok bolyongás után jutottunk a tetőre, ahol akkor nem volt más, mint őserdőben a régi Pálos-kolostor omladéka...
Ez volt első jakabhegyi kirándulásom a múlt század hetvenes éveinek legelején. Ekkor szerettem meg igazán az erdőt, a hegyet, amiknek aztán egész életemen át rabja maradtam."
Ha a Pécstől távol, - sík, alföldi vidéken - töltött néhány év alatt a hegyi sétákat, kirándulásokat nélkülözni kényszerült is, 1884-től, visszakerülve a Mecsek közelébe, mindez alapvetően megváltozott! Úgy gyalogosan, mint kerékpáron, minden szabad percét - a nyári szünidőket meg különösen - a természet aktív becserkészésével töltötte. Amikor csak mód nyílt erre, vitte a vágy magasabb hegyvidék felé is. Így került 1889-ben Lublófürdőre, ahol kellemes baráti társaságban tölthette a nyári szünidőt. S nem csupán kirándulásokat tett a környék szebbnél-szebb, vadregényes tájaira, de itt és ekkor kezdte el olvasgatni a Dr. Téry Ödön és Dr. Thirring Gusztáv szerkesztésében ezidőtájt megindult "Turisták Lapja" első számait. A lapban olvasott cikkek hatására aztán maga is tollat ragadott, s megírta a TL részére a Szepesmegyének e kies fekvésű fürdőhelyéről, Lublóról, az 1291 méter magas jakubjáni havasra tett kirándulásukat. Ha fellapozzuk a "Turisták Lapja" első, 1889-es évfolyamát, az októberben megjelent 5. számban, a 211-213. oldalakon megtaláljuk a "Kirándulás a jakubjáni havasra" című írást. Szerzője: Kiss József. Ez volt tehát az első megjelent turista írása, melyeket az évtizedek során oly sok, hasonló témakörökben született nagyszerű írása követett. Ám ennek az írásának a megjelenésével kezdődött - egyelőre csak így, írásban - a magyar turistaság apostolával, Dr. Téry Ödönnel való ismeretsége is! Aztán úgy folytatódott, hogy a következő, 1890-es év nyarán ismét a Felvidéken járt, s egy ízben a Szittyán éjszakázva, az ott épült pavillonban megpillantotta Téry itt kitett nagyméretű fényképét. Mint Kiss József maga írta e "találkozás"-ról: "Most már nem csak írását, de arcát is ismertem a hatalmas termetű Turistának. Személyes érintkezésbe csak később kerültem vele."
Elérkezett tehát 1890 ősze, s a "Pécsi Figyelő" című helyi lapban több, a Mecsek Egyesület megalakítását szorgalmazó írás is megjelent. Vaszary Gyula rendőr alkapitány, Németh Béla ügyvéd és mások, végül de nem utoljára Kiss József voltak azok, akik létrejöttét így előkészítették...
Végülis a következő év tavaszán, egészen pontosan 1891. április 30-án, Pécsett, a Nemzeti Kaszinó helységében, 162 alapító taggal, a Mecsek Egyesület létre is jött. Az alakuló gyűlés a tisztikart is menten megválasztotta: Kardos Kálmán elnök, valamint Bánffy Simon és Zsolnay Vilmos alelnökök mellett a tényleges, a gyakorlati irányítást ellátó főtitkár Kiss József lett.
Most, 2008-ban, csaknem 120 évvel e leírt események után persze könnyű lenne átsiklani a történések felett! Csakhogy ne feledjük: a magyar turisták és szervezeteik ezidőtájt tették meg az első, a kezdeti lépéseket! Ha pedig valaki keveselné a 162 tagot, bátran megállapíthatjuk, hogy ez jelentős létszám volt a 30 ezer lelkes Pécs városában! Különösen ha meggondoljuk, hogy az ugyanezen év szeptemberében a fővárosban megalakult Magyar Turista Egylet csupán 152 - tehát tízzel kevesebb - alapító által jött létre.
Hamarosan kibontakozott az egyesületi élet. Megkezdődött az utak építése és jelölése, források foglalása, pihenők, kilátók létrehozása, továbbá kirándulásokat, összejöveteleket szerveztek a Mecsek Egyesület turistái. A jónevű Nádor Szálló éttermében péntekenként tartották gyűléseiket, ahol fehér asztal mellett nyílt lehetőség az ötletek megbeszélésére, a túra- és egyéb tervek összeállítására. Mondhatnánk úgy is: péntekenként nagy volt az élet a Nádorban! Az eleven, sokakat megmozgató szervezeti életnek köszönhetően aztán megindult az új és újabb tagok áradása, s mindennek köszönhetően a második év végére a taglétszám elérte a hatszázat. [E pénteki összejövetelek évtizedekkel később is léteztek, immár "Kiss József-asztal" néven emlegetve, ám ugyanazt a célt, a mecseki turistáskodás ügyét szolgálva. Mégpedig a nagy szervező, - a névadó - szellemében. Minderről azonban később még bővebben.]
Kiss József persze nem csupán gyalogosan, de kerékpáron is túrázott. S csak ritkán egyedül. Feleségével, Vessely Paulával és testvéreivel, - hiszen Emil, Ernő és Béla is elszánt hívei voltak a kerékpározásnak - no meg a hozzájuk csatlakozókkal jókora kirándulásokat tettek két keréken. De nem korlátozva mindezt a hazai tájakra, hanem Tirolban, Styriában, Bajorországban, Svájcban és máshol is. E tevékenységére pedig országosan is felfigyeltek, aminek bizonyítékaként megemlítjük az Erdélyrészi Kárpát-egyesület kiadásában megjelent "Honismertető lap" az ERDÉLY 1897. évi 5. számának 75-76. oldalain megjelent "A turistaság bajnokai" című írást. Nos, a Kolozsvárott megjelent lapban azt olvashatjuk, hogy Kiss Józsefet "midőn 1892-ben Pécsett az első kerékpár egyesület megalakult, alelnökké választották. Később az egyesület átalakulván, a mai P.B.C.-nek engedte át a vezetést, melynek ő ett az elnöke." A mecseki turisták főtitkár"bajnoka" így lett egyszemélyben a pécsi biciglisek klubjának az elnöke is...
De még ez sem volt minden! Hiszen úgy gyalogos, mint kerékpáros /és egyéb járműveken megtett/ útjairól élvezetes stílusban megírt élménybeszámolókat tarott szóban és írásban is. Meglehetősen nagyszámú azoknak a lapoknak a sora, ahol írásai megjelentek, így valamennyi felsorolásától eltekintünk. A már említett "Turisták Lapja" mellett a "Magyar Kerékpáros és Atlétikai Sport" és a helyi periodikák, a "Pécsi Napló" és "Pécsi Újság" voltak az írásaival leginkább kitüntetettek. Mindenek előtt azonaban a Mecsek Egyesület Évkönyvei, amelyeknek 1892-től egészen 1932-ig, vagyis főtitkári tisztségétől való visszavonulásának évéig szerkesztője is volt. Az évkönyvekben megjelent írásai aztán többnyire különlenyomatban is terjedtek az érdeklődők körében.
Az "Aldunai emlékeim" 1893-ban, az "Úti emlékeim" című írása pedig 1894-ben jelent meg a Pécsi Naplóban. Az "Alpesek világából" 1897-ben a ME Évkönyvében, amint a "Vándorlások" című is 1912-ben. E főleg Svájcba, meg Felső-Itáliába vezető és még 1904 nyarán tett útján Dr. Bokor Emil volt útitársa. Egy másik túráján, amely 1900. júliusában indult Pécsről, s amelyről "A Tauernek között" címmel számolt be írásában Dr. Mócs Szaniszlóval rótták az út porát.
A kereskedő ifjak egyletében tartott előadását 1892-ben Pécsett "TURISTASÁG ÉS MECSEK-EGYLET" címmel önálló füzet formájában is megjelentette.
Talán legjelentősebbnek mondható munkája mégis a "PÉCS ÉS A MECSEK RÉSZLETES KALAUZA" amely a Dr. Thirring - Dr. Vigyázó-féle részletes helyi kalauzok 8. köteteként a Turistaság és Alpinizmus kiadásában jelent meg 1926-ban.
E csupán példálózó és korántsem teljes felsorolás Kiss József írásait, könyveit illetően jól bizonyítja, hogy nem volt túlzás, amikor jelen megemlékezésünk bevezető soraiban a Mecsek turista irodalma "megalapozója"-ként említettük. Tény, hogy tollát mindenek előtt az általa rajongásig szeretett hegység, a Mecsek szolgálatában forgatta, de persze írt a Tátráról vagy az Alpokról is.
Kiss József a tanár, aki a pécsi főreáliskolában napközben ábrázoló geometriát, matematikát és gyorsírást oktatott, 1921-ben címzetes igazgatóként nyugalomba vonult. A Mecsek Egyesület tagjaként azonban nem ismert nyugalmat, s főtitkárként még több mint egy évtizeden át aktívan, tiszta szívből végezte vállalt feladatait. Amikor pedig 1932-ben, immár 74. évében e tisztétől is megválni kényszerült, megválasztották a Mecsek Egyesület tiszteletbeli elnökének. Ha viszont már tisztségeit emlegetjük, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Magyar Turisták Szövetségének 1914-20 között alelnöke, 1921-29 között pedig társelnöke volt. Turista munkásságának elismeréseként pedig e szövetség 1936-ban tiszteletbeli tagjának választotta.
Most pedig térjünk rá, hogy mi is volt az a "Kiss József Asztal"? Nos, soha egyetlen pillanatig sem volt a Mecsek Egyesület valamiféle hivatalos szerve, csoportja, részlege. Nem voltak így írott szabályai sem, ám igenis voltak íratlan és kötelező hagyományai! Valójában az egyesületi tagok szabad, baráti asztaltársasága, "Asztala" volt, mégpedig a Mecsek szolgálata céljából és az egyesület keretein belül, de azon kívül is.
A "Kiss József Asztal" megalakulására 1927. februárjának egy pénteki estéjén került sor. A Mecsek Egyesület azon turista tagjai hozták létre, akik - mint azt már említettük - "...előzően hosszabb időn át, élükön Kiss Józseffel, rendszeresen összejöttek hetenként egyszer, hogy egymás között elbeszélgessenek a Mecsekről, az ott végzendő munkákról, egyesületi kérdésekről, kisebb-nagyobb túrákról. Ezeknek az összejöveteleknek lelke, irányítója Kiss József, az egyesület főtitkára volt, természetes tehát, hogy az Asztalt is Róla nevezték el s ennek egyetlen tisztségére: az "Asztalfő"-ire is Őt választották." (Lásd: "A Kiss József Asztal" ME 51. Évkönyv, 1941. 12.old.)
Az Asztalt alapítók korban és társadalmi helyzetüket illetően különbözőek, a Mecsek és a turisztika szeretetében azonban teljesen egyek voltak. Névszerint: Csekey László dr., Enders Frigyes dr., Graef János, Kaltneker Pál, Karg Norbert dr., Kiss Ernő, Kiss József, Kékesdy /Kőberling/ Nándor, Köllőd András, Koszits Béla, Krafft János, Papp Jenő, Pintér Ferenc, Pintér János, Reuter Camillo dr., Roth Jenő, Szigriszt Lajos és Tóth Béla dr. Összesen tizennyolcan! Az alapítók összetétele aztán az évek során természetesen megváltozott. Voltak akik elhunytak, mások elköltöztek Pécsről, helyükre azonban jöttek mások.
Az asztaltársak, "Asztalfőjük" iránt érzett mélységes szeretetük és tiszteletük, valamint egymás iránti barátságuk külső jeleként 1928-ban megalapították a - mellékelt képen látható "Kiss József serleg"-et.
Most pedig ismét adjuk át a szót a fentebb már idézett, 1941-ben megjelent 51. ME évkönyvnek, ahol a 13. oldalon ez olvasható:
"A díszes kivitelű, színezüst serleg külső oldalán a Mecsek Egyesület patinás jelvényét, és az Asztalt megalakító asztaltársak bevésett névaláírását viseli. A serleg ünnepélyes felavatása március 18-án, az Asztalfő névnapjának előestéjén, a "Nótás Kapitány" vendéglő szépen feldíszített különszobájában közös vacsora keretében történt. A "hideg fényű, de a szeretet arany-borával megtöltött" serleg avató beszédét Koszits Béla tartotta és köszöntötte föl a Mecsek leghűségesebb fiát, valamennyiük édes Józsi bácsiját." ...Az évek pedig múltak, az Asztal egyre tartotta összejöveteleit, végezte vállalt feladatát, noha időnként végérvényesen kihullott a sorból egy-egy "tartóoszlopa", s távozott az égi Mecsek turistaösvényeire egy-egy asztaltárs. Az Asztalt a legnagyobb csapás 1939. július 29-én érte, amikor elhunyt Kiss József.
A Mecsek Egyesület még 1908-ban a Misina-tetőn /538 m/ kilátót építtetett, amelyet 1916. május 21-én, a 25. jubiláris közgyűlésen köztiszteletnek örvendő vezetőjéről KISS JÓZSEF-KILÁTÓ-nak nevezett el. (16.kép) A Károlyi Emil építész tervezte kilátóban elhelyezték a pécsi Zsolnay-gyár készítette emléktáblát is, melynek szövege szerint e nevet azért adták, hogy "...Minden időben hirdetője legyen azon férfiú érdemeinek, aki...lelkes és odaadó ügyszeretetével, fáradhatatlan, buzgó tevékenységével és szellemének gazdag találékonyságával az Egyesületet a virágzás magas fokára emelte."
E jámbor óhaj, - vagyis az, hogy a Kiss József-kilátó "minden időben" legyen hirdetője a névadó érdemeinek - mint tudjuk, másként alakult. A kilátót sok éve lebontották, helyén a TV-torony magasodik, ennek falán található némi utalás Kiss Józsefre...*
Mi, mai turisták azonban, e jeles évfordulót megérők, hajtsunk fejet a százötven éve született Kiss József emléke előtt, s helyezzük el - esetleg csak képletesen - sírján a kegyelet virágait. A pécsi köztemetőben lévő sírját a (kényszerű szünetet követően újjáalakult,) mai Mecsek Egyesület tagjai - élükön Baumann Józseffel - rendbehozták.
Köszönet érte!
/A 2008. május 7-én délután, a pécsi köztemető "K" jelű parcellája 219-es sírjánál, Kiss József és családtagjai nyughelye előtt megtartott ünnepi megemlékezésen elhangzott beszéd szerkesztett szövege és a megemlékezésen készült képek.
*Az ünneprontást kerülni szeretnénk, ám mégsem hagyhatók szó nélkül az alábbiak.
A korábbi Magyar Életrajzi Lexikon több mint négy évtizede megjelent I. kötete (BP. 1967.) a 928. oldalán még huszonhárom sorral szócikkre érdemesnek tartotta a turista Kiss Józsefet. Az ezen régebbi munkára, mint alapra támaszkodó Új Magyar Életrajzi Lexikon III. kötetében (BP. 2002.) 6 /Hat/ Kiss József is szerepel a 953-955. oldalakon; egy vízépítő mérnök, egy orvos, egy költő, egy posta- és távírda főigazgató, egy állatorvos és egy fizikus. A Mecsek Egyesület főtitárának azonban egyetlen árva sor sem jutott! Azaz meg sem említik... De nem jártunk jobban a Magyar Nagylexikonnal sem! Ennek 11. kötetében (BP. 2000.) már csak a költő és egy irodalomtörténész Kiss Józsefnek, azaz két főnek jutott hely a 80. oldalon. A Mecsek Egyesület Kiss Józsefét itt ugyanúgy hiába kereshetjük, mint a kiegészítő, hiányokat pótló 19. kötetben az "illetékes" 470. oldalon!
Egyik új, pár éve megjelent lexikon sem tud tehát a turista Kiss Józsefről... Ha valaki tudja a választ, hogy e szégyen hogyan és miként történhetett meg, kérem tájékoztasson minket!
