"A NÉGY BARÁT"

CSOKONAY SÁNDOR (1898 – 1983)

 
„Van Pécsett egy ember, egy turista, kivel e hazában senki sem versenyezhet: 300 nap munkatúra egy évben! És legalább 100 éjszaka különböző vadászházakban és mecseki fakalyibákban. Úgy hívják, hogy Csokonay Sándor, aki tettleg fog inzultálni ezért a vallomásért abban a pillanatban, hogy kiengedik a szanatóriumból, ahová néhány nappal ezelőtt tüdőgyulladással szállították." (Baranyai Aurél)

Sándor bácsi a források, a mecseki utak és a legprímább somfanyelek atyja. Állandó szabad bejárása van minden turistaházba, hiszen ott volt mindegyik alapításánál a két keze munkájával, gazdag természeti és technikai tapasztalatával ötven kerek esztendeje, viharos diákkora óta. Ő lopta a mánfai Árpád templom szomszédságában húzódó erdőszélről a farkasboroszlánt, a januárban már virágzó Daphnét, meg a Zengő-alji bánáti bazsarózsát a nyugati Mecsek platóira.

Ő nyomdokolja az új sétautakat az egész hegységben évtizedek óta személyesen ismert öreg fák útmutatása nyomán, és ő az akinek a legszebb forrásokat köszönhetjük a pécsi hegyekben.

Csokonay Sándor és Baranyai Aurél

 

A források! Az ősz hajú barangoló úgy csüng a patakok bölcsőin, mint egy megszállott vallásalapító. Nézzétek meg ezeket a forrásokat a Nyárástól a Kedves-ig! Anyák-kútja, Laci-forrás, a Tixi, a csodálatos vízesés: a Csurgó, a bűbájos Vadvirág-forrás, a kis Bugyogó, az Etelka, a Betyár, a Bögrés, a Pipás és a többi, a száznál is több remekbe foglalt, márványtáblás csobogó csoda ragadja ámulatra és áhítatra a szomjas mecseki vándort. Ezek a források teszik országszerte híressé Pécs hegyeit és erdőit, s teszik drága kötelességünké, hogy a források atyjáról, Csokonay Sándorról ország-világ előtt megemlékezzünk. Az erdőlakó cigány, a bányász, a forrásvízért érkező ott látja őt cementzsákkal, gumicsizmában csákánnyal, ásóval, lapáttal és talicskával lábszárig a vízben túrva, még télidőben is. És a madár sem hal éhen, ahol Sándor bácsi jár.

Csokonay-kút (1998)

Még nem ütötték a Természet, a mi Mecsekünk lovagjává és nem is fogják, ha rajta áll. A vállveregetésnek, a kitűntetéseknek ellenállva tovább ás, vés, épít, hogy a Hegy, az Erdő mindenkinek az legyen, ami neki: a béke, a csönd, az élet örök megújulásának színhelye.”

 
Csokonay emlékkereszt Püspökszentlászlón

Csokonay Sándor mielőtt a források atyja lett, középiskolai testnevelő tanár volt. Emellett 1924-től a Pécsi Atlétikai Club tornaszakosztályának edzője, majd a Dny Kerületi Tornaszövetség alelnökévé választották. (A PAC-ban ismerkedett meg Baranyai Auréllal, aki 1928-tól 1933-ig az egyesület főtitkára volt. Testnevelő tanár volt, de az életet a mecseki erdő jelentette Sanyi bácsinak. Saját kedvére, mások örömére építette a forrásokat. A hátizsákjában állandóan hordott cementet, kőműveskanalat és más forrásépítő segédeszközöket, hogy amikor szükség van rá, elővegye és „munkához lásson”. A források elnevezéséhez előbb információkat gyűjtött a környékről. Sok geológus, erdész ismerőse volt, kikérdezte őket a terület érdekességeiről és ezek alapján nevezte el a forrásokat. Csak közeli, nagyon kedves barátairól nevezett el forrásokat. A források tábláinak vésését, a kőfaragó mesterséget első feleségének édesapjától tanulta. A forrásokhoz sokhelyütt merítős medencét készített, amiből az erdőt járók a vizet kimerhették. Állandóan tevékenykedett, egész életét betöltötte a tenni akarás. Évtizedekig használtuk az általa készített, kezelt mecseki forrás-nyilvántartást. nevét és fényképét a Bazsarózsa-kulcsosház kertjében emlékkereszt viseli, de van a Virágos-völgyben Csokonay-kút is. A Négybarát-forrás CS monogramja közül az ő szikár alakja sejlik fel. Az általa foglalt Laci-forrásnak másodszülött fia a névadója. Évente Sándor-nap környékén emléktúrát szervezünk a tiszteletére.

 

BARANYAI AURÉL (1903-1983)

 

Baranyai Aurél: gyógyszerész, tudománytörténész. 1925-ben szerzett gyógyszerészi oklevelet Budapesten. Kunmadarason, majd Pécsen volt gyógyszerész. Évtizedeken keresztül kutatta a Mecsek gyógynövényflóráját, emellett gyógyszerészet-történettel foglalkozott. Írásait a Dunántúli Napló, a Jelenkor, az Új Tükör és a Gyógyszerészet című lap közölte.

 

Baranyai Aurél a Cinke tanyánál

Csokonay Sándor és Millner Pál

Madáretetés az unokával

 

1903. január 8-án Eszéken született Baranyai Aurél, városunk XX. századi történelmének jeles alakja, a gyógyszerész, gyógynövénykutató, a kiváló amatőr színjátszó, teniszező, gazdag életű elődünk a természetjárásban.

Salve gladiatore! Baranyai Aurél és Csokonay Sándor

Óh Nap! Köszönjük fényed, Szőlőt érlelő meleged! (Baranyai Aurél, Millner Pál és Csokonay Sándor)

Mi természetjárók azért is megkülönböztetett tiszte­let­tel és szeretettel őrizzük az emlékét, mert a hegy szerelmeseként számtalan gyönyörű gondolatot vetett papírra, melyeknek máig ható igazsága útmutatóként szolgál.

Tetőjavítás a Cinke-tanyán

Lássuk Baranyai Aurél – a hegyről írt –  számtalan szép gondolata közül az alábbinak az igazságát:

„A Mecsek, sorsunk áldott hegye, a hideg szelek porkolábja, jelképes magaslat. Vo­nulata minden mérnöki tervnél célszerűbben úgy helyezkedik el, mint az örökké élő, izmos és fiatal Heraklész melegen ölelő és oltalmazó férfikarja, azóta, hogy kibújt a tenger alól, átvészelte a jégkorszakokat, meglátta lábánál az első embert. Hullámtörőgát, védőpáncél, pajzs, melynek menedékében bizton alkothat, pihenhet és örülhet a szárnyai alá bújt nép. Nem csak véd, táplál is. És gyógyít!”

 
A "nagy négyes": Csokonay Sándor, Baranyai Aurél, Millner Pál és Millner Jenő

Egy interjúrészlet Rab Ferenc írásából, amely abból az alkalomból jelent meg a Du­nántúli Napló 1975. évi október 29-i számában, hogy köszöntse  Baranyai Aurélt az 50 éves gyógyszerészi jubileumán. Az újságírónak arra a kérdésére, hogy „Szereti a Mecse­ket?’’ így válaszolt:

„Az egész hegy az enyém. Na, meg Sándor barátomé. Hetvenhét esztendős, öt évvel idő­sebb, mint én. Fönt a Herma-hegyen van egy faházunk. Ez valamikor roskatag bódé volt, mi tettük rendbe Sándorral. Mit is mondok! Én csak az „écát” adom, ő csinál mindent, semmiről nem lehet lebeszélni: fúr, farag, épít. Képzelje, márványlap van az asztalon!”(Ez a leírás ugyan az Ordas-tanyáról szól, de a Cinke-tanyán is így volt bizonyosan!)

 
Záróra

MILLNER FIVÉREK (JENŐ ÉS PÁL)

 

A Millner fivérek vezető banktisztviselő gyermekeiként Pécsett születtek és a Magyar Nemzeti Bank Apácai utcai székházában laktak, itt nőttek fel. Hármójuk közül Tivadar a legidősebb, Budapestre került és vegyészmérnök lett. Az Egyesült Izzólámpagyár kutatójaként tudományos működésének sikert hozó eredménye egy olyan fémszál előállítása volt, mely izzás közben alaktartó, szilárd, rugalmas és hosszú életű marad. 1954-ben Kossuth-díjat kapott, 1955-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1958-tól 1961-ig az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese is volt.

Négybarát-forrás (1964)

Millner Jenő és Pál (a négy barát közül kettő) a pécsi Szepessy Ignác utcai (később belvárosi) népiskolában kezdte tanulmányait. (Ott ahol Baranyai Aurél is. Ismeretségük tehát nagyon régi keltű.)

Négybarát-forrás (2001)

Jenő bácsi édesapja nyomdokain haladva a Takarékpénztár banktisztviselője lett, Pali bácsi pedig könyvelő. A Duna Gőzhajózási Társaságnál dolgozott és a pécsbányatelepi kórház főkönyvelőjeként vonult nyugállományba. Ők egy fedél alatt laktak a Heim Pál utcában, majd a bérházat egy Táncsics Mihály utcai kertes házra cserélték. Mindketten szenvedélyes erőjáró, és különösen az orchideák iránt érdeklődő agglegények voltak, akik a Mecsekkel jegyezték el magukat.

Pali bácsi műkedvelő botanikusként tagja volt a PAB természetvédelmi munkabizottságának. 1972 szeptember első napjaiban a Jakab-hegy déli letörésének tövében a hazai orcideák között a legkésőbb virágzó Spiranthes spiralis-okat talált, amiről a „Botanikai Közlemények”-ben számolt be.